ݺߣ

ݺߣShare a Scribd company logo

A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba

•
•
Varga Csaba
Varga Csaba

A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba

1 of 7
Download to read offline
Varga Csaba A hálózati állam e-közigazgatása Mit hozhat újat az információs kor állameszménye (és demokráciavíziója)? Egyáltalán beszélhetünk-e új típusú államról? A kérdés globális méretekben azért került napirendre, mert a jelenlegi állam- és kormányzás- típus eddig soha nem tapasztalt válságot1 él meg. Ez egyszerre tájékozódási, probléma- megoldási, s legitimációs válság. Egyaránt aktuális és stratégiai, intézményi és államfilozófiai cs d, amit a politikai rendszer természetesen nem tudatosít. A jöv állama: a hálózati állam. A hálózati állam közigazgatása pedig az e-közigazgatás, s t az elektronikus államgyakorlat nélkül nem is lehet hálózati állam. Az e-közigazgatás a globálisan jelent s szerephez jutó lokalizáció információs kori alapintézménye . Az elektronikus közigazgatás fogalma így rövidítve az e-közigazgatás . Az „e” bet azonban már többet jelent, mintelektronikus , de ez a kiterjesztett tartalom homályos. Az elektronikus helyett mondhatnánk digitálist , ám akkor is csak a technológiaváltásra utalnánk. Az információs korban beszélhetnénk információs közigazgatásról, csakhogy ez a jelz önmagában nehezen értelmezhet a közigazgatásra vonatkoztatva. A 2002 nyarán elkészült Riley-jelentés szerint sok közigazgatási weboldal használója els sorban személyes szükségleteire keres választ. A jelentés egyúttal b séges bizonyítékot kínált az „új e-állampolgárnak” nevezett jelenségr l. Az ezt a trendet alátámasztó számok imponálóak az Egyesült Államokban: • 42 millió amerikai használt közigazgatási web oldalakat arra, hogy közérdek témák után kutasson • 23 millió amerikai használta arra az Internetet, hogy közhivatalnokoknak küldjön megjegyzéseket politikai választásokról • 14 millióan használták a web oldalakat azért, hogy könnyebben eldönthessék, kire, mire adják le voksaikat. • 13 millióan vettek részt on-line lobbizó kampányokban.2 Ha nem is értjük pontosan, hogy mi az e-közigazgatás (vagy tágabban az e-kormányzás), felt nhet nekünk közép-európaiaknak vagy magyaroknak, hogy Európában az elmúlt években a kormányzás és az önkormányzás szintjén mindenhol áttértek , vagy most térnek át az e- közigazgatásra. Valamilyen nagyon fontos állami és közigazgatási reformot jelenthet ez, ha a kontinens nagyobbik fele a legfontosabb információs kori fejlesztésnek tartja, hiszen az e- Europe stratégia legújabb változatában már az els lépésnek sorolják be ezt. Most tekintsük azt mellékes körülménynek, hogy a magyar társadalmat vagy sz kebben a változásokra figyel közvéleményt még nem tájékoztatták megfelel en az új európai stratégiákról, például az e-Europe programról, amelyet el ször 1999 végén hirdetett meg az Európai Bizottság. Az e-Europe pedig évek óta követeli az e-kormányzás és az e-közigazgatás elterjesztését. 1
Az egyik vállalati tanácsadó cég (CGEY) elemzése szerint az EU tagállamok közigazgatásának internetes elérhet sége átlagosan hatvan százalékra tehet . A felmérést az Európai Unió e-Europe programja immár harmadik alkalommal végeztette el. Az elemz k összesen tíz és félezer európai hivatal internetes kínálatát elemezték, bevonva a vizsgálatba a tagállamokon kívül Norvégia, Izland és Svájc e-kormányzati oldalait. Szerte Európában a közigazgatási hivatalok 86 százaléka rendelkezik saját internetes oldallal. A legnagyobb kínálattal és legjobb szolgáltatási szinttel Svédország és Írország jeleskedik. A cégeknek nyújtott szolgáltatások csaknem mindegyik országban magasabb fejlettségi szinten állnak, mint az egyes polgárok számára nyújtott közigazgatási szolgáltatások.3 Hasonló eredményre vezetett egy másik kutatás: „196 nemzetet megvizsgálva nagy különbségeket találtunk az államigazgatási web oldalak által nyújtott on-line szolgáltatások százalékos megoszlásnak területén. Tajwan az els itt a web oldalak 65%-a nyújt különböz típusú szolgáltatásokat, t követik Németország 59%-al, Ausztrália 50%-al, Cook szigetek 50%-al, Új-Zélend 48%-al és Szingapúr 47%-al. Fontos azonban azt észben tartanunk, hogy csak azokat a szolgáltatásokat vettük számításba, amelyek on-line-on teljes mértékben végrehajthatók. Ha például egy lakos letölt egy nyomtatványt az internetr l és azt postai úton eljuttatja egy államigazgatási irodának, az így végrehajtott szolgáltatás nem min sül on-line szolgáltatásnak.”4 Ha Magyarország egy-két éven belül hivatalosan is tagja lesz az Európai Uniónak, nem nehéz kitalálni, s megjósolni, hogy akkor és ott hihetetlenül fontos lenne, ha addigra Magyarország sikeresen elkezdené, vagy akár részben befejezné ezt az állami és közigazgatási reformot. A hazai politikai elit – pártoktól és kormányoktól függetlenül is – részben talán tudatosította ezt a feladatot, miközben arról sincs közvetett vagy közvetlen megegyezés, hogy a következ három-négy évben az e-közigazgatás bevezetése (kellene, hogy legyen az egyik) kiemelt politikai és költségvetési feladat. A közigazgatás tehát a „forró valóság”, a társadalom problémáit nem kezelheti t zoltásként. Az e-közigazgatás így a forró valóság tényleges és folyamatos h tése, amely az e-demokrácia megalapozásával és kiépítésével valósítható meg. A közigazgatási rendszereinknek ezért meg kell változniuk , hogy lehet vé váljon a helyi szinten er söd igény megmutatása – konkrétan az a törekvés, hogy az embereknek nagyobb beleszólásuk legyen a (köz)ügyekbe . Az új közigazgatásnak emiatt az eddiginél jobban segítenie kell a helyi akaratok és szervez dések kialakulását . Az e-közigazgatás tehát nem pusztán az e-ügyintézés bevezetése vagy az elektronikus aláírás alkalmazása, hanem a digitális demokrácia és a szolgáltató e-közigazgatás általánossá tétele . A magyar politikai elit az elmúlt évtizedben azonban egyszer sem indított vitát az államról, az állam jöv jér l, s t mintha nem is nagyon akarná a magyar társadalommal megismertetni az e-kormányzás vagy az e-demokrácia követelményeit. A 2002-es parlamenti vagy önkormányzati választási kampányban ez a kihívás ismét nem került napirendre. Holott az önkormányzati választások tétje nemcsak az volt, hogy melyik párt melyik jelöltje fut be, hanem az, hogy a megválasztott jelöltek, polgármesterek és önkormányzati képvisel k az elektronikus kormányzási és közigazgatási feladatokra felkészültek-e és ezeket egyáltalán tudatosították-e magukban. 2
Az információs korban minden településnek és térségnek a lehet ségei és a mozgásirányai ugyan is már az információs társadalom szabta körülmények szerint alakulnak. Az elemi feladat tehát az, hogy lehet leg minél több település és térség ne csak elkészítesse az intelligens stratégiát és operatív programot, hanem meg is valósítsa. A most kezd dött ciklusban pedig az állam m ködésében soha nem látott és el sem képzelt modernizációs folyamatnak kell végbe menni: a kormányzatnak s minden önkormányzatnak át kell állnia az e-közigazgatásra . Az e-közigazgatással párhuzamosan aztán a ciklus végére létrejöhetnek az e-demokrácia helyi intézményei és eszközei, ami talán a civil társadalom szerepkörének jelent s kib vülését is magával hozhatja. Ha 2006-tól valóban önkormányzati régiókat akarunk, akkor a tervezéssel párhuzamosan legalább egy régióban 2004-t l mintaprojektet kellene elindítani az információs kori, tehát legalább részben digitális önkormányzati régió modelljének konkrét, intézményes kikísérletezésére. Közben azonnal kezdeni kellene az intenzív - részben távoktatási keretek között - a teljes köztisztvisel i kar felkészítését az e-közigazgatási modernizációra. Nem tehetünk mást, mint szurkolunk annak érdekében, hogy minél több megválasztott polgármester vagy helyi képvisel az említett szempontokat prioritásként kezelje az önkormányzatokban. Nem tudjuk, hogy a felsorolt – már információs kori - államszervezési feladatok súlya eléggé érz dik-e? A magyar közigazgatási szakirodalom régóta ott tart, hogy megkerülhetetlen feladat a szolgáltató állam és közigazgatás konzekvens kiépítése, létrehozása, ugyanakkor egyáltalán nem vált szakkörökben sem világossá, hogy például a szolgáltató állam valóban sokakat elér , s magas szinten kiszolgáló közigazgatása nem lehet egyéb , mint csak az e-közigazgatás. Az információs társadalom – mint az egyre inkább látható - új típusú államot hoz létre, a digitális államot, amely a hálózati gazdaság és a hálózati társadalom mintájára hálózati állam lesz. Ez már nem az egyközpontú vagy többközpontú, és nem a centralizált vagy decentralizált állam. Ezért a hálózati államban a korábbi csúcshatalommal, a kormánnyal (egyre inkább) egyenrangú szerepl vé válik a regionális-megyei önkormányzás és a helyi közigazgatás. Ennek pedig els rend feladata, hogy az eddigi alattvaló állampolgár számára megteremtse a résztvev állampolgár lehet ségét. Manuel Castells így ír: „Inkább az emberek használhatnák az internetet a kormány megfigyelésére, semmint a kormány arra, hogy ket figyelje. Így a világháló az alulról fölfelé történ ellen rzés, tájékoztatás, aktív részvétel, s t döntéshozatal eszközévé válhatna.”5 A digitális önkormányzás és a digitális polgár, az e-közigazgatás és az e-polgár tehát egymást feltételezi, és közösen testesíti meg az e-demokráciát. Szeretnénk ezt a mondatot megismételni, hogy ne sikkadjon el a többi tézis között: a digitális önkormányzás és a digitális polgár, az e-közigazgatás és az e-polgár egymást feltételezi, és közösen testesíti meg az e-demokráciát. Fogalmazhatunk teoretikusabban is: az e- közigazgatás a globálisan jelent s szerephez jutó lokalizáció információs kori alapintézménye . Vagy jellemzést adhatunk ismertebb megközelítéssel: a huszadik században az állam és a társadalom nagyon messze sodródott egymástól, s az állam tagjai sokszor érezhették úgy, hogy az állam nem értük van, s t a diktatúrák idején egyértelm en ellenük lép fel. A modern demokrácia intézményeinek célja így nem lehet más, minthogy az államot és közigazgatását végképpen a társadalom szolgálatába állítsa. Az állampolgárok sokasága csak akkor érzi 3
magát majd állambarátnak, ha különösen az önkormányzás és a helyi közigazgatás egyértelm en polgárbarát lesz. Ennek a sokszor meghirdetett fordulatnak a rendszerszer és egyel re egyedül hatékony szisztémája az e-kormányzás és az e-közigazgatás lehet. Most nehogy azt gondoljuk, minden érthet és rendben van. Három alapvet konfliktusforrást szeretnék el re jelezni: a. Ahány európai tagállam van, a különböz közigazgatási hagyományok és politikai stratégiák miatt majdnem annyiféleképpen értelmezik az e-közigazgatást, s ezért a magyar e-közigazgatási modell kidolgozása, megvitatása és társadalmi elfogadtatása nem spórolható meg. b. Az e-közigazgatást szeretnék sokan arra egyszer síteni , hogy ez egyenl a hivatalok számítógépes ellátásával vagy az e-ügyintézéssel. Egy ilyen felfogás állami programmá emelése szükségképpen magával hozná az e-közigazgatás cs djét. c. Európán túl vagy Európában is sok helyen az e-közigazgatási reform vagy fejlesztés elakad, sikertelen vagy újrakezdést igényel mindenekel tt a szervezetlenség vagy hebehurgya szervezettség miatt. Mi több legalább ennyi további konfliktusra van esély akkor is, ha nálunk kezdjük el az e-közigazgatás bevezetését. A két (informatikai- információs és közigazgatási) szakmai kör például nem érti eléggé egymást, a végrehajtáshoz nem lesz egységes kormányzati akarat, s nem lesz megfelel el zetes felkészítés, vagy az önkormányzati testületek több helyen nem akarják az e- közigazgatást, vagy félnek ett l a modernizációtól, végül az értelmiség egy része nem áll a civil társadalom többségének várható pártoló akarata mellé. Nézzük, a gyakorlatban mit jelent az e-közigazgatás? Négy „oldal” új tartalmú és új típusú önkormányzati és közigazgatási együttm ködését. Az információs korban a (1) helyi társadalom, a (2) nemzeti s regionális állam, a (3) helyi önkormányzat és közigazgatás, és a szükséges (4) helyi tudásközpontok elektronikus kapun (portálon, e-piacteren) való kommunikációja és közösségi m ködése. Az e-közigazgatás célja: a civil társadalmi e-kapu, az önkormányzati-közigazgatási e-kapu, a kormányzati és regionális e-kapu, s a közigazgatási tudás e-kapu összenyitása. Az e-közigazgatás tehát feltételezi a helyi intelligens társadalom er södését és az új tudások, technológiák közigazgatási alkalmazását. Ez a tendencia vezethet el oda, hogy a ma illegitim állam újra legitimmé válhasson. Az közigazgatási új tartalom nem egyéb, mint például a résztvev állampolgárok körének szélesítése és intézményesítése vagy a mainál sokkal gyorsabb, egyszer bb, profibb közigazgatási (természetesen elektronikus) ügyintézés. Az új típusú közigazgatás pedig nem más, mint egy internetes gy jt portálon való intenzív együttm ködése helyi társadalomnak és helyi önkormányzatnak, helyi önkormányzatnak és állami (s t európai) kormányzásnak, helyi államnak és helyi társadalomnak a döntésekhez és cselekvésekhez szükséges minden tudással és végül az önkormányzati testületek és polgármesteri hivatalok bels m ködésének folyamatos modernizálása. A szolgáltató állam és e-állam feltétele, hogy a szolgáltatásokat az állampolgár elérje, s a szolgáltatásokat bárhol igénybe vehesse . A hagyományos állam szolgáltatásait azonban ma gyakran csak nehezen, körülményesen és drágán lehet megszerezni. Ezért szolgáltató állam csak az e-közigazgatást bevezet digitális állam lehet, ahol a szolgáltatások egyrészt 4
jelent sen b vülnek, másrészt elektronikusan közvetlenül elérhet k, harmadrészt az ügyek sokkal gyorsabban és hatékonyabban elintézhet k. Okkal és joggal vethetik fel persze sokan, hogy az e-közigazgatás bevezetésének feltétele a magyar (valóban gyors és szélessávú) információs-kommunikációs infrastruktúra kiépítése, a vezetékes és mobil internetezés sokkal szélesebb kör elterjesztése, a közösségi (messze nem csak teleházi) és intézményi hozzáférési pontok dinamikus terjesztése vagy az országos és helyi közigazgatási tartalomszolgáltatások megindítása és állandó b vítése. Csak azt ne higgye senki, hogy el bb van például az internetes hálózat, mint az e-közigazgatás elterjesztése; az infrastruktúra építés finanszírozásának is eleve feltétele az e-közigazgatási vagy az e-oktatási igénybevétel. A párhuzamos folyamatok, kikényszerítések, fejlesztések hozhatják meg a várt sikert. Az e-közigazgatás a legkisebb településen is változatlanul egy olyan nyilvános társadalmi játszma és vállalkozás lesz, amelyben a polgárok és érdekeik kifejezésére szervezett csoportjaik valóságosan és elektronikusan együttm ködnek az általuk választott önkormányzati képvisel kkel és a helyi közigazgatással, s az e-együttm ködésb l született közös döntéseket végrehajtják. Ha a digitális önkormányzás, a helyi e-közigazgatás – a törvényi szabályozás ellenére és mellett is – sokáig marad bonyolult személyes és csoportos alkuk, ideiglenes vagy tartós megegyezések, jogos vagy jogtalan vélekedések végtelen sorozata, akkor a helyi stratégiák, a helyi rendeletek, a helyi döntések, a helyi támogatások szükségképpen hosszú ideig er sen ki lesznek téve a korlátozott lokális érdekeknek és felfogásoknak. Ez a kiszolgáltatottságot azonban részben csökkenti a közigazgatás elektronikus módja, az Internet teremtette helyi nyilvánosság és átláthatóság. A még jobb megoldást talán majd egy következ (vagy második) e-közigazgatási reform hozhatja, ami a mesterséges intelligencia állami és közigazgatási alkalmazása lesz. Akkor a mesterséges intelligencia számos döntés-el készítést, döntéshozást és döntésvégrehajtást átvesz majd a helyi képvisel kt l és a helyi apparátusoktól. (A mesterséges intelligencia állami-önkormányzati alkalmazásától sokkal több eredmény várható, mint a politikai és közigazgatási apparátusok „gyengén támogatott” e-közigazgatási modernizációtól.) Az aktuális állami, kormányzati feladatok ideális esetben így rangsorolhatók: a nemzeti e- közigazgatási stratégia készítése 2003 közepéig-végéig, a kormányzati (e-közigazgatási) központ felállítása és feladatmegosztás az érdekelt tárcák között, az e-kormányzás és közigazgatás kiemelt finanszírozásának megindítása, a jelenlegi és kés bbi pilot-projektek támogatása a közigazgatás minden szintjén. A közben az elkezdett intelligens régió (vagy e- régió, e-kistérség, intelligens település) fejlesztések6 átfogó folytatása, amelyek egyúttal sok tekintetben megteremt(het)ik az e-közigazgatás társadalmi és gazdasági feltételeit is. Mikor jutunk el ide7? A jöv hálózati állama és állami m ködése legalább ideaként ismert-e? Az állam el bb-utóbb képes-e, akar-e társadalmi részvételt és kontrollt lehet vé tenni minimum a programalkotásban? A távlatok nincsenek homályban, de az új közigazgatási gyakorlat még szinte ismeretlen. Joggal lehetünk szkeptikusak amiatt, hogy az e-kormányzás itthoni adaptálása vajon gyorsan megvalósul-e, ám az európai és hazai államgyakorlat akkor is hamar megváltozhat, ha „csak” az önkormányzatoknál terjed el az e-közigazgatás. Vagy éppen ellenkez módon, ami egyúttal a magyar politikai gyakorlat is: el bb legyen kormányzati portál és valamilyen e-kormányzati fejlesztés, és csak utoljára kezd djön el az e-önkormányzás és e-közigazgatás bevezetése. Túl sok illúziónk nem lehet, mert egyértelm en üzenetérték , hogy Magyarországon az e- demokrácia vagy/és a közvetlen demokrácia kiépítése nincs napirenden. Még várhatóan vár 5
ránk jó néhány nagypolitikai és társadalomfejlesztési kudarc, ami esetleg kikényszerítheti a hálózati állam és az e-demokrácia létrehozását. A választói jog huszadik századi kiterjesztése után – most, egy (vagy két?) évtizeden belül mindenesetre a választói döntésrészvétel és cselekvés kiterjesztése az új feladat. Feltéve, ha ezzel párhuzamosan minden társadalmi csoportnak megtörténik a választói tudás szétosztása is. Az új század nulladik évtizedének els felében így az állam bels , az évtized második felében majd a küls (európai szerepének) modernizálása lesz a nemzeti csúcsfeladat. Nem szeretnék se lelkesedni, se tamáskodni. Nem tudjuk, elég egyértelm en jeleztük-e , hogy valami égrengésszer en dinamikus, és minden várható problémája ellenére hatékony állami- közigazgatási modernizáció el tt állunk minden önkormányzatban, kistérségben, megyében és régióban, s magában a kormányzatban és a központi államigazgatási intézményekben. Az összes fejl dést lassító-gátló strukturális, és politikai ellenállás dacára az új évszázad második évtizedének végére Magyarországon létrejöhet a hálózati és digitális állam . Jegyzetek 1 „A Gallup által 1999-ben az ENSZ felkérésére végzett közvélemény-kutatás szerint a válaszadók kétharmada úgy vélte, nem a nép akaratából kormányozza a hazáját (Annan, 2000).” „A demokráciában eredetileg a kormányoknak kellett a köz érdekében cselekedniük. Még mindig hiszem, hogy az dolguk ez, de nehezemre esik kimondanom, mert teljesen tisztában vagyok – amint a könyv elolvastán nyilvánvalóvá kellett válnia – a legitimációs és hatékonysági válsággal, amely korunk kormányait jellemzi.” Manuel Castells: Az Internet- galaxis (Network TwentyOne Kft, 2000, 264, 274.o.) 2 Néhány fontosabb európai e-kormányzási, e-közigazgatási webcím: www.europa.eu.int/information_society/eeurope/egovconf/index_en.htm (Európai e- közigazgatási konferencia 2003, Como, július 7-8); www.electronicgov.net; www.developmentgateway.org; stb. 3 www.at.cgey.com/news/eEurope_2002_3AK.pdf (az európai tagállamok e-közigazgatási helyzete) 4 Lásd: Globális e-közigazgatási felmérés, forrás: Global e-government survey ( World Markets Research Centre) 5 Manuel Castells: i.m.187.o. 6 Az intelligens régiók Magyarországon I. (Stratégiakutató Intézet – Agroinform Kiadóház, 2001) 7 Az e-közigazgatás programja címmel 2002-ben közös szakmai Felhívást tettünk közzé: „Felhívjuk a kormányzat (ezen belül különösen a Miniszterelnöki Hivatal, a Belügyminisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium) illetékeseinek, minden parlamenti politikai pártnak és érdekelt szakért inek, az önkormányzatoknak (polgármestereknek, testületi és bizottsági tagoknak, jegyz knek), a közigazgatási és polgármesteri hivatalok irányítóinak és munkatársainak, a helyi és térségi civil társadalmak képvisel inek, szervezeteinek, vagy többek között a szakért i csoportoknak (egyetemek, f iskolák tanszékeinek, kutatóintézeteknek, alapítványoknak, stb.) a figyelmét: segítsék az e- 6
kormányzás, az e-közigazgatás gondolatának elfogadását, folyamatos továbbfejlesztését, nemzeti és társadalmi üggyé tételét, a pártoló társadalmi akarat megszervezését, a kísérleti e- közigazgatási projektek tapasztalatainak értékelését, és mindennek eredményeként a min ségbiztosítással egybekötött e-közigazgatás széleskör bevezetését, valamint az e- demokrácia fokozatos kiépítését.” (e-Világ, 2002/augusztus, 32-36.o.) 7

More Related Content

A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba

  • 1. Varga Csaba A hálózati állam e-közigazgatása Mit hozhat újat az információs kor állameszménye (és demokráciavíziója)? Egyáltalán beszélhetünk-e új típusú államról? A kérdés globális méretekben azért került napirendre, mert a jelenlegi állam- és kormányzás- típus eddig soha nem tapasztalt válságot1 él meg. Ez egyszerre tájékozódási, probléma- megoldási, s legitimációs válság. Egyaránt aktuális és stratégiai, intézményi és államfilozófiai cs d, amit a politikai rendszer természetesen nem tudatosít. A jöv állama: a hálózati állam. A hálózati állam közigazgatása pedig az e-közigazgatás, s t az elektronikus államgyakorlat nélkül nem is lehet hálózati állam. Az e-közigazgatás a globálisan jelent s szerephez jutó lokalizáció információs kori alapintézménye . Az elektronikus közigazgatás fogalma így rövidítve az e-közigazgatás . Az „e” bet azonban már többet jelent, mintelektronikus , de ez a kiterjesztett tartalom homályos. Az elektronikus helyett mondhatnánk digitálist , ám akkor is csak a technológiaváltásra utalnánk. Az információs korban beszélhetnénk információs közigazgatásról, csakhogy ez a jelz önmagában nehezen értelmezhet a közigazgatásra vonatkoztatva. A 2002 nyarán elkészült Riley-jelentés szerint sok közigazgatási weboldal használója els sorban személyes szükségleteire keres választ. A jelentés egyúttal b séges bizonyítékot kínált az „új e-állampolgárnak” nevezett jelenségr l. Az ezt a trendet alátámasztó számok imponálóak az Egyesült Államokban: • 42 millió amerikai használt közigazgatási web oldalakat arra, hogy közérdek témák után kutasson • 23 millió amerikai használta arra az Internetet, hogy közhivatalnokoknak küldjön megjegyzéseket politikai választásokról • 14 millióan használták a web oldalakat azért, hogy könnyebben eldönthessék, kire, mire adják le voksaikat. • 13 millióan vettek részt on-line lobbizó kampányokban.2 Ha nem is értjük pontosan, hogy mi az e-közigazgatás (vagy tágabban az e-kormányzás), felt nhet nekünk közép-európaiaknak vagy magyaroknak, hogy Európában az elmúlt években a kormányzás és az önkormányzás szintjén mindenhol áttértek , vagy most térnek át az e- közigazgatásra. Valamilyen nagyon fontos állami és közigazgatási reformot jelenthet ez, ha a kontinens nagyobbik fele a legfontosabb információs kori fejlesztésnek tartja, hiszen az e- Europe stratégia legújabb változatában már az els lépésnek sorolják be ezt. Most tekintsük azt mellékes körülménynek, hogy a magyar társadalmat vagy sz kebben a változásokra figyel közvéleményt még nem tájékoztatták megfelel en az új európai stratégiákról, például az e-Europe programról, amelyet el ször 1999 végén hirdetett meg az Európai Bizottság. Az e-Europe pedig évek óta követeli az e-kormányzás és az e-közigazgatás elterjesztését. 1
  • 2. Az egyik vállalati tanácsadó cég (CGEY) elemzése szerint az EU tagállamok közigazgatásának internetes elérhet sége átlagosan hatvan százalékra tehet . A felmérést az Európai Unió e-Europe programja immár harmadik alkalommal végeztette el. Az elemz k összesen tíz és félezer európai hivatal internetes kínálatát elemezték, bevonva a vizsgálatba a tagállamokon kívül Norvégia, Izland és Svájc e-kormányzati oldalait. Szerte Európában a közigazgatási hivatalok 86 százaléka rendelkezik saját internetes oldallal. A legnagyobb kínálattal és legjobb szolgáltatási szinttel Svédország és Írország jeleskedik. A cégeknek nyújtott szolgáltatások csaknem mindegyik országban magasabb fejlettségi szinten állnak, mint az egyes polgárok számára nyújtott közigazgatási szolgáltatások.3 Hasonló eredményre vezetett egy másik kutatás: „196 nemzetet megvizsgálva nagy különbségeket találtunk az államigazgatási web oldalak által nyújtott on-line szolgáltatások százalékos megoszlásnak területén. Tajwan az els itt a web oldalak 65%-a nyújt különböz típusú szolgáltatásokat, t követik Németország 59%-al, Ausztrália 50%-al, Cook szigetek 50%-al, Új-Zélend 48%-al és Szingapúr 47%-al. Fontos azonban azt észben tartanunk, hogy csak azokat a szolgáltatásokat vettük számításba, amelyek on-line-on teljes mértékben végrehajthatók. Ha például egy lakos letölt egy nyomtatványt az internetr l és azt postai úton eljuttatja egy államigazgatási irodának, az így végrehajtott szolgáltatás nem min sül on-line szolgáltatásnak.”4 Ha Magyarország egy-két éven belül hivatalosan is tagja lesz az Európai Uniónak, nem nehéz kitalálni, s megjósolni, hogy akkor és ott hihetetlenül fontos lenne, ha addigra Magyarország sikeresen elkezdené, vagy akár részben befejezné ezt az állami és közigazgatási reformot. A hazai politikai elit – pártoktól és kormányoktól függetlenül is – részben talán tudatosította ezt a feladatot, miközben arról sincs közvetett vagy közvetlen megegyezés, hogy a következ három-négy évben az e-közigazgatás bevezetése (kellene, hogy legyen az egyik) kiemelt politikai és költségvetési feladat. A közigazgatás tehát a „forró valóság”, a társadalom problémáit nem kezelheti t zoltásként. Az e-közigazgatás így a forró valóság tényleges és folyamatos h tése, amely az e-demokrácia megalapozásával és kiépítésével valósítható meg. A közigazgatási rendszereinknek ezért meg kell változniuk , hogy lehet vé váljon a helyi szinten er söd igény megmutatása – konkrétan az a törekvés, hogy az embereknek nagyobb beleszólásuk legyen a (köz)ügyekbe . Az új közigazgatásnak emiatt az eddiginél jobban segítenie kell a helyi akaratok és szervez dések kialakulását . Az e-közigazgatás tehát nem pusztán az e-ügyintézés bevezetése vagy az elektronikus aláírás alkalmazása, hanem a digitális demokrácia és a szolgáltató e-közigazgatás általánossá tétele . A magyar politikai elit az elmúlt évtizedben azonban egyszer sem indított vitát az államról, az állam jöv jér l, s t mintha nem is nagyon akarná a magyar társadalommal megismertetni az e-kormányzás vagy az e-demokrácia követelményeit. A 2002-es parlamenti vagy önkormányzati választási kampányban ez a kihívás ismét nem került napirendre. Holott az önkormányzati választások tétje nemcsak az volt, hogy melyik párt melyik jelöltje fut be, hanem az, hogy a megválasztott jelöltek, polgármesterek és önkormányzati képvisel k az elektronikus kormányzási és közigazgatási feladatokra felkészültek-e és ezeket egyáltalán tudatosították-e magukban. 2
  • 3. Az információs korban minden településnek és térségnek a lehet ségei és a mozgásirányai ugyan is már az információs társadalom szabta körülmények szerint alakulnak. Az elemi feladat tehát az, hogy lehet leg minél több település és térség ne csak elkészítesse az intelligens stratégiát és operatív programot, hanem meg is valósítsa. A most kezd dött ciklusban pedig az állam m ködésében soha nem látott és el sem képzelt modernizációs folyamatnak kell végbe menni: a kormányzatnak s minden önkormányzatnak át kell állnia az e-közigazgatásra . Az e-közigazgatással párhuzamosan aztán a ciklus végére létrejöhetnek az e-demokrácia helyi intézményei és eszközei, ami talán a civil társadalom szerepkörének jelent s kib vülését is magával hozhatja. Ha 2006-tól valóban önkormányzati régiókat akarunk, akkor a tervezéssel párhuzamosan legalább egy régióban 2004-t l mintaprojektet kellene elindítani az információs kori, tehát legalább részben digitális önkormányzati régió modelljének konkrét, intézményes kikísérletezésére. Közben azonnal kezdeni kellene az intenzív - részben távoktatási keretek között - a teljes köztisztvisel i kar felkészítését az e-közigazgatási modernizációra. Nem tehetünk mást, mint szurkolunk annak érdekében, hogy minél több megválasztott polgármester vagy helyi képvisel az említett szempontokat prioritásként kezelje az önkormányzatokban. Nem tudjuk, hogy a felsorolt – már információs kori - államszervezési feladatok súlya eléggé érz dik-e? A magyar közigazgatási szakirodalom régóta ott tart, hogy megkerülhetetlen feladat a szolgáltató állam és közigazgatás konzekvens kiépítése, létrehozása, ugyanakkor egyáltalán nem vált szakkörökben sem világossá, hogy például a szolgáltató állam valóban sokakat elér , s magas szinten kiszolgáló közigazgatása nem lehet egyéb , mint csak az e-közigazgatás. Az információs társadalom – mint az egyre inkább látható - új típusú államot hoz létre, a digitális államot, amely a hálózati gazdaság és a hálózati társadalom mintájára hálózati állam lesz. Ez már nem az egyközpontú vagy többközpontú, és nem a centralizált vagy decentralizált állam. Ezért a hálózati államban a korábbi csúcshatalommal, a kormánnyal (egyre inkább) egyenrangú szerepl vé válik a regionális-megyei önkormányzás és a helyi közigazgatás. Ennek pedig els rend feladata, hogy az eddigi alattvaló állampolgár számára megteremtse a résztvev állampolgár lehet ségét. Manuel Castells így ír: „Inkább az emberek használhatnák az internetet a kormány megfigyelésére, semmint a kormány arra, hogy ket figyelje. Így a világháló az alulról fölfelé történ ellen rzés, tájékoztatás, aktív részvétel, s t döntéshozatal eszközévé válhatna.”5 A digitális önkormányzás és a digitális polgár, az e-közigazgatás és az e-polgár tehát egymást feltételezi, és közösen testesíti meg az e-demokráciát. Szeretnénk ezt a mondatot megismételni, hogy ne sikkadjon el a többi tézis között: a digitális önkormányzás és a digitális polgár, az e-közigazgatás és az e-polgár egymást feltételezi, és közösen testesíti meg az e-demokráciát. Fogalmazhatunk teoretikusabban is: az e- közigazgatás a globálisan jelent s szerephez jutó lokalizáció információs kori alapintézménye . Vagy jellemzést adhatunk ismertebb megközelítéssel: a huszadik században az állam és a társadalom nagyon messze sodródott egymástól, s az állam tagjai sokszor érezhették úgy, hogy az állam nem értük van, s t a diktatúrák idején egyértelm en ellenük lép fel. A modern demokrácia intézményeinek célja így nem lehet más, minthogy az államot és közigazgatását végképpen a társadalom szolgálatába állítsa. Az állampolgárok sokasága csak akkor érzi 3
  • 4. magát majd állambarátnak, ha különösen az önkormányzás és a helyi közigazgatás egyértelm en polgárbarát lesz. Ennek a sokszor meghirdetett fordulatnak a rendszerszer és egyel re egyedül hatékony szisztémája az e-kormányzás és az e-közigazgatás lehet. Most nehogy azt gondoljuk, minden érthet és rendben van. Három alapvet konfliktusforrást szeretnék el re jelezni: a. Ahány európai tagállam van, a különböz közigazgatási hagyományok és politikai stratégiák miatt majdnem annyiféleképpen értelmezik az e-közigazgatást, s ezért a magyar e-közigazgatási modell kidolgozása, megvitatása és társadalmi elfogadtatása nem spórolható meg. b. Az e-közigazgatást szeretnék sokan arra egyszer síteni , hogy ez egyenl a hivatalok számítógépes ellátásával vagy az e-ügyintézéssel. Egy ilyen felfogás állami programmá emelése szükségképpen magával hozná az e-közigazgatás cs djét. c. Európán túl vagy Európában is sok helyen az e-közigazgatási reform vagy fejlesztés elakad, sikertelen vagy újrakezdést igényel mindenekel tt a szervezetlenség vagy hebehurgya szervezettség miatt. Mi több legalább ennyi további konfliktusra van esély akkor is, ha nálunk kezdjük el az e-közigazgatás bevezetését. A két (informatikai- információs és közigazgatási) szakmai kör például nem érti eléggé egymást, a végrehajtáshoz nem lesz egységes kormányzati akarat, s nem lesz megfelel el zetes felkészítés, vagy az önkormányzati testületek több helyen nem akarják az e- közigazgatást, vagy félnek ett l a modernizációtól, végül az értelmiség egy része nem áll a civil társadalom többségének várható pártoló akarata mellé. Nézzük, a gyakorlatban mit jelent az e-közigazgatás? Négy „oldal” új tartalmú és új típusú önkormányzati és közigazgatási együttm ködését. Az információs korban a (1) helyi társadalom, a (2) nemzeti s regionális állam, a (3) helyi önkormányzat és közigazgatás, és a szükséges (4) helyi tudásközpontok elektronikus kapun (portálon, e-piacteren) való kommunikációja és közösségi m ködése. Az e-közigazgatás célja: a civil társadalmi e-kapu, az önkormányzati-közigazgatási e-kapu, a kormányzati és regionális e-kapu, s a közigazgatási tudás e-kapu összenyitása. Az e-közigazgatás tehát feltételezi a helyi intelligens társadalom er södését és az új tudások, technológiák közigazgatási alkalmazását. Ez a tendencia vezethet el oda, hogy a ma illegitim állam újra legitimmé válhasson. Az közigazgatási új tartalom nem egyéb, mint például a résztvev állampolgárok körének szélesítése és intézményesítése vagy a mainál sokkal gyorsabb, egyszer bb, profibb közigazgatási (természetesen elektronikus) ügyintézés. Az új típusú közigazgatás pedig nem más, mint egy internetes gy jt portálon való intenzív együttm ködése helyi társadalomnak és helyi önkormányzatnak, helyi önkormányzatnak és állami (s t európai) kormányzásnak, helyi államnak és helyi társadalomnak a döntésekhez és cselekvésekhez szükséges minden tudással és végül az önkormányzati testületek és polgármesteri hivatalok bels m ködésének folyamatos modernizálása. A szolgáltató állam és e-állam feltétele, hogy a szolgáltatásokat az állampolgár elérje, s a szolgáltatásokat bárhol igénybe vehesse . A hagyományos állam szolgáltatásait azonban ma gyakran csak nehezen, körülményesen és drágán lehet megszerezni. Ezért szolgáltató állam csak az e-közigazgatást bevezet digitális állam lehet, ahol a szolgáltatások egyrészt 4
  • 5. jelent sen b vülnek, másrészt elektronikusan közvetlenül elérhet k, harmadrészt az ügyek sokkal gyorsabban és hatékonyabban elintézhet k. Okkal és joggal vethetik fel persze sokan, hogy az e-közigazgatás bevezetésének feltétele a magyar (valóban gyors és szélessávú) információs-kommunikációs infrastruktúra kiépítése, a vezetékes és mobil internetezés sokkal szélesebb kör elterjesztése, a közösségi (messze nem csak teleházi) és intézményi hozzáférési pontok dinamikus terjesztése vagy az országos és helyi közigazgatási tartalomszolgáltatások megindítása és állandó b vítése. Csak azt ne higgye senki, hogy el bb van például az internetes hálózat, mint az e-közigazgatás elterjesztése; az infrastruktúra építés finanszírozásának is eleve feltétele az e-közigazgatási vagy az e-oktatási igénybevétel. A párhuzamos folyamatok, kikényszerítések, fejlesztések hozhatják meg a várt sikert. Az e-közigazgatás a legkisebb településen is változatlanul egy olyan nyilvános társadalmi játszma és vállalkozás lesz, amelyben a polgárok és érdekeik kifejezésére szervezett csoportjaik valóságosan és elektronikusan együttm ködnek az általuk választott önkormányzati képvisel kkel és a helyi közigazgatással, s az e-együttm ködésb l született közös döntéseket végrehajtják. Ha a digitális önkormányzás, a helyi e-közigazgatás – a törvényi szabályozás ellenére és mellett is – sokáig marad bonyolult személyes és csoportos alkuk, ideiglenes vagy tartós megegyezések, jogos vagy jogtalan vélekedések végtelen sorozata, akkor a helyi stratégiák, a helyi rendeletek, a helyi döntések, a helyi támogatások szükségképpen hosszú ideig er sen ki lesznek téve a korlátozott lokális érdekeknek és felfogásoknak. Ez a kiszolgáltatottságot azonban részben csökkenti a közigazgatás elektronikus módja, az Internet teremtette helyi nyilvánosság és átláthatóság. A még jobb megoldást talán majd egy következ (vagy második) e-közigazgatási reform hozhatja, ami a mesterséges intelligencia állami és közigazgatási alkalmazása lesz. Akkor a mesterséges intelligencia számos döntés-el készítést, döntéshozást és döntésvégrehajtást átvesz majd a helyi képvisel kt l és a helyi apparátusoktól. (A mesterséges intelligencia állami-önkormányzati alkalmazásától sokkal több eredmény várható, mint a politikai és közigazgatási apparátusok „gyengén támogatott” e-közigazgatási modernizációtól.) Az aktuális állami, kormányzati feladatok ideális esetben így rangsorolhatók: a nemzeti e- közigazgatási stratégia készítése 2003 közepéig-végéig, a kormányzati (e-közigazgatási) központ felállítása és feladatmegosztás az érdekelt tárcák között, az e-kormányzás és közigazgatás kiemelt finanszírozásának megindítása, a jelenlegi és kés bbi pilot-projektek támogatása a közigazgatás minden szintjén. A közben az elkezdett intelligens régió (vagy e- régió, e-kistérség, intelligens település) fejlesztések6 átfogó folytatása, amelyek egyúttal sok tekintetben megteremt(het)ik az e-közigazgatás társadalmi és gazdasági feltételeit is. Mikor jutunk el ide7? A jöv hálózati állama és állami m ködése legalább ideaként ismert-e? Az állam el bb-utóbb képes-e, akar-e társadalmi részvételt és kontrollt lehet vé tenni minimum a programalkotásban? A távlatok nincsenek homályban, de az új közigazgatási gyakorlat még szinte ismeretlen. Joggal lehetünk szkeptikusak amiatt, hogy az e-kormányzás itthoni adaptálása vajon gyorsan megvalósul-e, ám az európai és hazai államgyakorlat akkor is hamar megváltozhat, ha „csak” az önkormányzatoknál terjed el az e-közigazgatás. Vagy éppen ellenkez módon, ami egyúttal a magyar politikai gyakorlat is: el bb legyen kormányzati portál és valamilyen e-kormányzati fejlesztés, és csak utoljára kezd djön el az e-önkormányzás és e-közigazgatás bevezetése. Túl sok illúziónk nem lehet, mert egyértelm en üzenetérték , hogy Magyarországon az e- demokrácia vagy/és a közvetlen demokrácia kiépítése nincs napirenden. Még várhatóan vár 5
  • 6. ránk jó néhány nagypolitikai és társadalomfejlesztési kudarc, ami esetleg kikényszerítheti a hálózati állam és az e-demokrácia létrehozását. A választói jog huszadik századi kiterjesztése után – most, egy (vagy két?) évtizeden belül mindenesetre a választói döntésrészvétel és cselekvés kiterjesztése az új feladat. Feltéve, ha ezzel párhuzamosan minden társadalmi csoportnak megtörténik a választói tudás szétosztása is. Az új század nulladik évtizedének els felében így az állam bels , az évtized második felében majd a küls (európai szerepének) modernizálása lesz a nemzeti csúcsfeladat. Nem szeretnék se lelkesedni, se tamáskodni. Nem tudjuk, elég egyértelm en jeleztük-e , hogy valami égrengésszer en dinamikus, és minden várható problémája ellenére hatékony állami- közigazgatási modernizáció el tt állunk minden önkormányzatban, kistérségben, megyében és régióban, s magában a kormányzatban és a központi államigazgatási intézményekben. Az összes fejl dést lassító-gátló strukturális, és politikai ellenállás dacára az új évszázad második évtizedének végére Magyarországon létrejöhet a hálózati és digitális állam . Jegyzetek 1 „A Gallup által 1999-ben az ENSZ felkérésére végzett közvélemény-kutatás szerint a válaszadók kétharmada úgy vélte, nem a nép akaratából kormányozza a hazáját (Annan, 2000).” „A demokráciában eredetileg a kormányoknak kellett a köz érdekében cselekedniük. Még mindig hiszem, hogy az dolguk ez, de nehezemre esik kimondanom, mert teljesen tisztában vagyok – amint a könyv elolvastán nyilvánvalóvá kellett válnia – a legitimációs és hatékonysági válsággal, amely korunk kormányait jellemzi.” Manuel Castells: Az Internet- galaxis (Network TwentyOne Kft, 2000, 264, 274.o.) 2 Néhány fontosabb európai e-kormányzási, e-közigazgatási webcím: www.europa.eu.int/information_society/eeurope/egovconf/index_en.htm (Európai e- közigazgatási konferencia 2003, Como, július 7-8); www.electronicgov.net; www.developmentgateway.org; stb. 3 www.at.cgey.com/news/eEurope_2002_3AK.pdf (az európai tagállamok e-közigazgatási helyzete) 4 Lásd: Globális e-közigazgatási felmérés, forrás: Global e-government survey ( World Markets Research Centre) 5 Manuel Castells: i.m.187.o. 6 Az intelligens régiók Magyarországon I. (Stratégiakutató Intézet – Agroinform Kiadóház, 2001) 7 Az e-közigazgatás programja címmel 2002-ben közös szakmai Felhívást tettünk közzé: „Felhívjuk a kormányzat (ezen belül különösen a Miniszterelnöki Hivatal, a Belügyminisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium) illetékeseinek, minden parlamenti politikai pártnak és érdekelt szakért inek, az önkormányzatoknak (polgármestereknek, testületi és bizottsági tagoknak, jegyz knek), a közigazgatási és polgármesteri hivatalok irányítóinak és munkatársainak, a helyi és térségi civil társadalmak képvisel inek, szervezeteinek, vagy többek között a szakért i csoportoknak (egyetemek, f iskolák tanszékeinek, kutatóintézeteknek, alapítványoknak, stb.) a figyelmét: segítsék az e- 6
  • 7. kormányzás, az e-közigazgatás gondolatának elfogadását, folyamatos továbbfejlesztését, nemzeti és társadalmi üggyé tételét, a pártoló társadalmi akarat megszervezését, a kísérleti e- közigazgatási projektek tapasztalatainak értékelését, és mindennek eredményeként a min ségbiztosítással egybekötött e-közigazgatás széleskör bevezetését, valamint az e- demokrácia fokozatos kiépítését.” (e-Világ, 2002/augusztus, 32-36.o.) 7