ºÝºÝߣ

±Ê鳦²õ

Kevesen maradtunk, de aki van, az ordít. Nem liheg, kuncsorog, alázkodik, nem izzítja be uram-bátyám kapcsolatait. Kitalálja magát. Újat hoz létre. Megcseréli a régi sorrendeket. Mer kérdezni, mer lebőgni, és mer önálló lenni. És nem fél, ha segítségre van szüksége. Tanulni akar. Alkotni. Rugalmas. Változik, ha kell. És mégis önmaga marad. Ehhez megkeresi a teret és az időt. Ha egyik sincs, megteremti. *** Nem gondolok többet arról, ami körülvesz, mint ami és amennyi valójában. Megbecsülöm.