Csak te meg én,
meg a zene, ami győz!
Tátja majd csak a száját-
Sok fancsali csősz…
Mert a Föld
most az én zenémre vár,
és mind, aki hall majd:
elalélva csodál!
MÃg szenved az ostoba úr,
szabadon a zseni él,
mert röptet a szárnyán
ihletteli szél!
Szól egy égi hang, mely
csak bennem zenél!
Dúr vagyok és moll vagyok
A zengzetek, a hangzatok s a csend.
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok,
meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok,
ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én!
Mert tévedés
zene nélkül az élet!
Nem vagyok én
ügyes szófacsaró
és nem vagyok költő,
nem úgy jön a szó
sem a kép