Bor Erika: Vasárnapi tea a kulturális összekapaszkodás szellemében
1. Vasárnapi tea a kulturális összekapaszkodás szellemében
Czene Ferencnek a ,,szabad gondolatok otthonában”
került megrendezésre 2013. szeptember 29-én vasárnap,
14 órai kezdettel a ,,Irodalmi találkozások” című
rendezvény.
Ahol
kulturális
összekapaszkodás
szellemében költők és írók mutatkozhattak be különféle
műveik által.
A jeles rendezvényt Dr. Sásné Balda Dorottya,
műsorvezető nyitotta meg. Életfilozófiája: ,,Figyelj
arra, hogy mikor, mit hagysz magadból másokban! Az
Péter Erika költőnő
első benyomás rólad, hogyan lépsz be az ajtón. A második, hogyan szólalsz meg. A kimondott szónak
súlya van. A leírtaknak főleg. Sorainkat évek múlva is olvassák, évek múlva is hatnak. Az írás leginkább a
jövőnek szól. A gondolatokkal is vigyázz! A gondolatokat szavakba öntjük, a szavakból tettek születnek. S
a tettek minősítik az embert.”
A másik műsorvezető, Bod Tamás személyében a művészek bemutatásában kapott főszerepet.
Sás Péter színművész, kiváló előadásmódjában két verset is meghallgathatott a közönség, melyet
hatalmas tapsvihar övezett.
Ezt követően pedig Péter Erika, békéscsabai költő, a felnőtteknek szóló írásaival, ahogyan ő nevezi
,,lélekzeteivel” és gyermekeknek íródott ,,gyermekzeteivel” varázsolt mosolyt az érdeklődő hallgatóság
arcára.
Bor Erika, békéscsabai író, rendezvényszervező és mosolyfelelős, prózáiban az írásról, a finn
jellemről, különféle élethelyzetekről, introvertált
emléknyomokról töprengett.
S míg a Veszprém megyei születésű ifj. Nagy
Bálint, parasztköltő, édesapja iránti tiszteletéről,
hazaszeretetéről vallott, addig a budapesti Bartis
Ilona, költő és festőművész, lírai futamaiban letűnt
szerelmekről elmélkedett.
A győri származású Gősi Vali, írónő és költő,
Bor Erika rendezvényszervező és mosolyfelelős
pedig a ,,Halkuló hiány” című könyvének verseivel
2. volt jelen a rendezvényen, aki a következőképpen önti
szavakba gondolatait: ,,Lélekúton járok, hallgatva a
különös késztetésre, és írok e benső utazás fájdalomból
fakadó létélményeiről, de a bizonyságról is − mert
megtapasztaltam − hogy van remény a gyászoló anya
számára is. […] A vers ritmusa számomra a lét dallama
− a boldogság és a fájdalom muzsikája.” Írásait
jómagam is megkönnyeztem. A gyászoló anya ,,Halkuló
hiánya” a lelkemig hatolt...
Természetesen Czene Ferenc felkérésére most sem
ifj. Nagy Bálint ajándék költeményt nyújt át Czene
Ferencnek
maradhatott el az úgynevezett szeretetkör, melynek eredményeképpen egy kört alkotva kerültek
összekapaszkodva a kezek, a szeretet és béke jegyében.
,,Érzem és tudom, hogy van világot-átfogó szeretetkör, láthatatlanul gyűrűzve, határokon átnyúlva,
magányosok, érzékeny kis antennákkal bolyongva-fogódzva-kerengve egymást keresik. Szemeikből látom.
A humorukból érzem. Gondjaikat tudom. A mosolyukat ismerem.”1
Ezután nevetésekkel tarkított csoportfotózáson vettek részt a művészek és a hallgatóság.
Zárásként teázással, szendvics-, és süteményevéssel egybekötött ismerkedésre került sor, majd az
érdeklődőket
Czene
Ferenc
házigazda
körbevezette a ,,szabad gondolatok otthonában”.
A bensőséges, baráti hangulatban és a
vidámság
szellemében
zajlott
író-olvasó
találkozóról – mely professzionális szinten
közvetítette az írói diverzitást – élményekkel
gazdagodva tértem haza.
Az
Művészek és a hallgatóság
irodalmi
pillanatképeit
rendezvény
Benczik
Anikó
nevezetesebb
fotográfus
örökítette meg.
Ezúton mondok köszönetet Czene Ferenc házigazdának a szívélyes vendéglátásért, és a két
háziasszonynak, Toma Zitának valamint Giricz Ildikónak a lelkiismeretes munkájukért.
Búcsúzóul az egyik látogatónak, Hrabovszki Lászlónak a véleményével szeretném befejezni a
gondolataimat: ,,aki ott volt, értékeket kapott”.
B. E.
1
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára. Magvető Kiadó, Budapest. 1985. p. 76.