Van egy régi vicc. Két idős hölgy üldögél egy catskillsi hegyi üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: „Nahát, hogy itt milyen ócskán főznek!” Mire a másik: „Igen, és milyen kicsi adagokat adnak!” Hát alapvetően én is így vagyok az élettel. Csupa magány, nyomorúság, szenvedés meg boldogtalanság, na és olyan gyorsan elmúlik. A… a másik számomra fontos mondás, amit öö… az emberek általában az egyik Marx fivérnek tulajdonítanak, bár szerintem Freud agyából pattant ki a tudatalattival kapcsolatban, így hangzik, szabadon idézve: „Sosem szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik egy ilyen alakot, mint én, elfogadna tagnak.”
We’ve updated our privacy policy so that we are compliant with changing global privacy regulations and to provide you with insight into the limited ways in which we use your data.
You can read the details below. By accepting, you agree to the updated privacy policy.