Ami szÃvemen, a számon,
Amit mondok, néha megbánom.
A magam útját járom,
És teszek azért hogy jobb legyen,
A csodát nem csak várom.
Van sok barátom,
Akik fontosak az életemben,
Nélkülük semmit sem érnék,
Gyerek vagyok egy érett testben.
Nevetni szeretek, szeretek figyelni másra,
Szeretem nézni a plafont fekve egy ágyban.
Bulik, balhék, beszélgetések,
Amitől még életben maradok,
De hallgatom az esőt veled,
Kézen fogva ameddig csak akarod.
Néha csak nézek, semmit sem kérek.
Csak nézem, hogyan zajlik az élet.
Néha nem ismerlek, de szeretlek,
Néha nem élek másnak, csak a jelennek.
Mindig az vagyok, aki voltam,
És né