ݺߣ

ݺߣShare a Scribd company logo

é徱󲹳áǰ

•Download as PPTX, PDF•
•
E
Eszter Nemoda

A prezentációm Myat Kornél:Médiaelméletek és a késő-modern médiakörnyezet c. műve alapján készült. Szó esik benne a késő-modern, modern és a posztmodern médiakörnyezetről. Különböző elméletekről, mint például hatásparadigmáról, kultivációs elemzésről, napirend-vagy tematizációs elméletről és még további elméletekről. Fontosabb személyekről.

1 of 17
Download to read offline
é徱󲹳áǰ Myat Kornél:Médiaelméletek és a késő-modern médiakörnyezet c. műve alapján
Késő-modern médiakörnyezet „A minket körülvevő, egymással összekapcsolódó, komplex és hibrid médiumok hálózatát jelöli, amely a társadalmi és kulturális környezettel kölcsönhatásban a tapasztalatok egyfajta táraként működik, kulcsszereplője pedig a jelentés- és identitáskonstruáló médiahasználó. „
Modern és posztmodern médiakörnyezet Az őstelevízió határozta meg, amelyet egy hatásközpontú strukturalista, valamint a frankfurti iskola marxista kritikai megközelítése övezett. Részben felszabadított befogadóját a populáris tartalmakat sugárzó kereskedelmi neotelevízió szórakoztatta, amelyet a jelentést felszabadító és a populáris kultúrát a kutatásba bevonó birminghami iskola által képviselt kritikai kultúrakutatás (cultural studies), valamint a kommunikáció rituális modelljére épülő performatív hatás elmélete magyarázott. Modern Posztmodern
Hatásparadigma Kiindulópontja Harold Lasswell lövedékelmélete (bullet theory). Alapja a pszichológiából származó (pavlovi) behaviorizmus, illetve a szociológia „magányos tömeg” elmélete alapján az volt, hogy a médiumok üzenetei lövedékként csapódnak vagy injekciós tűként szúródnak a kiszolgáltatott befogadókba. Harold Lasswell
A hatásparadigmához tartozó elmélet azt vizsgálta, hogy a televízión keresztül a közönség felé áramló üzenetek milyen mértékben határozzák meg a befogadók valóságról alkotott nézeteit.
Kultivációs elemzés  A magyar származású George Gerbner kultivációs elemzése (cultivation theory) hatalmas karriert futott be az 1970-es években  Elméletét megszületése óta folyamatosan kritizálták, a Televízióval kapcsolatos munkáiban a televízión túlmutató társadalmi és kulturális kérdésekre keresett választ, munkássága konkrét társadalmi cselekvések, mozgalmak formájában is megjelent.  Ezek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a médiával kapcsolatos közgondolkodásban a kultivációs hatással kapcsolatos vélemények elterjedjenek és megerősödjenek. George Gerbner
Gerbner kultivációs elmélete szerint a médiumok hidegek és forrók lehetnek, aszerint, hogy a befogadó hány érzékszervére hatnak. Míg a forró médiumok csupán egy, a hideg médiumok több érzékszervre hatnak egyszerre. Az előbbiek befogadói passzívak, az utóbbiaké – mivel több érzékszervre is hatnak – aktív befogadót feltételeznek.
Az objektív valóság a helyes minta, amelyhez hozzá kell igazítani a média torz világképét. A teoretikusok szerint a „helyes” bemutatás ideája a média és üzeneteinek szabályok közé szorításával képzelhető el, ami az egyes társadalmi, etnikai csoportok, bizonyos erőszakos tartalmak arányának meghatározását, bemutatásának módját és mennyiségét írja elő. A médiatartalmak központi szabályozása sem járulhat hozzá a „társadalmi egyenlőség” helyreállításához. Hiszen a médiahasználók tudatosan fogyasztják a különféle médiumok főként populáris tartalmait.
Napirend- vagy tematizációs elmélet Bernard Cohen The Press and Foreign Policy(Cohen, 1963) című művéből származó alapgondolata szerint : a média „talán nem képes megmondani az embereknek, hogy mit gondoljanak, de elképesztő sikerrel jelöli ki nekik, hogy miről gondolkozzanak.”  Tehát a média a tömegkommunikáció szelekciós eljárásával és sajátos bemutatási módjaival, a valós világ átfordításával egy saját valóságot hoz létre, amely hat a befogadó valós világról alkotott képére.
Marshall McLuhan •Leggyakrabban idézett mondata szerint: „The medium is the message”, azaz: „A médium maga az üzenet”. •Az elmélet szerint a média tartalmai helyett maga a médium képvisel kultivációs erőt. A médiumok azáltal képesek hatást kialakítani, hogy a befogadókban eltérő percepciós mechanizmusokat hoznak működésbe úgy, hogy a média befogadóiban folyamatosan egy médiumspecifikusan torz valóságreprezentációt erősítenek meg. • McLuhan úgy véli, hogy minden közlési eszköz, speciális érzékszerv- használati arányokat alakít ki az ember szenzoriális rendszerében – azáltal, hogy bizonyos érzékszerveket fokozott információ-felvételre késztet, miközben mások működését háttérbe szorítja –, egy sajátos irányban torzított percepciós mintát hív életre, amely viszont – tekintve, hogy az egyén nem a valósághoz, hanem annak a valóságosnak hitt, ám valójában torzított másához alkalmazkodik – torz gondolkodási és viselkedési mintákat generál”.
Használat-kielégülés modell • Elihu Katz, Jay G. Blumler és Michael Gurevich használat– kielégülés-modelljének újdonsága abban rejlik, hogy a klasszikus médiahatás-elméletekhez képest a médiumok közlései helyett a média fogyasztói kerülnek a középpontjába, akik aktív használóként saját szükségleteik kielégítésére használják a média különböző üzeneteit, tartalmait. • A klasszikus, empirikus kötöttségű hatáselméleteken túllépve a kutatók így már nemcsak azt tudták megmérni, hogy mekkora a tömegmédia közönsége, hanem azt is, hogy ez a közönség mit kap a kommunikációval kapcsolatos élményből .
é徱󲹳áǰ
A poliszémia Vagyis a jelek többértelműsége – fontos fordulópont a televízió jelentéseinek szabad értelmezésében, ami Stuart Hall kódolás– dekódolás-modelljével (encoding/decoding) jelenik meg a médiakutatásban.
Posztmodern és késő-modern médiakörnyezet • A késő-modern médiakörnyezetre általánosan jellemző, hogy a médiumok a fogyasztóik által kedvelt, főként szórakoztató témákat dolgozzák fel, így a folyamatosan a nézőkért vívott verseny miatt a kisebb érdeklődést kiváltó témák automatikusan szelektálódnak, illetve eleve el sem jutnak odáig, hogy bemutassák őket. • A posztmodern és a jelenlegi késő-modern médiakörnyezet egyik fontos médiuma a populáris kereskedelmi televízió, amelyet Umberto Eco neotelevíziónak nevez. • Ennek megértéséhez az interpretatív fordulat jegyében végleg le kell mondanunk arról, hogy a média az objektív valóság bemutatására képes, hiszen célja inkább az, hogy hétköznapi és szubjektív legyen.
Befogadóból szabad felhasználó • Vándorló médiatartalmak a különböző médiumok között. • A befogadók már visszacsatolásra is képesek pl. YouTube videókat nem csak nézni, hanem annak megosztására, hozzászólására és létrehozására is lehetősége van bárkinek, aki rendelkezik YouTube fiókkal.
• A felhasználók a blogok, a webre feltöltött tartalmak (videók, hanganyagok), a közösségi portálokon létrehozott profilok révén maguk is médiummá válhatnak, és az általuk közzétett tartalmakat milliók fogyaszthatják világszerte. • A médiával kapcsolatos kutatások egy része még ma is kvantitatív, statisztikai jellegű. • Megméri, kik, hol és mennyi ideig használják a különböző médiumokat, és ebből próbál messzemenő következtetéseket levonni a média működésére és társadalmi, kulturális hatásaira vonatkozóan. • Más részük a média tartalmainak szubjektív, spekulatív kritikai elemzésével kívánja elérni ugyanezt.
Köszönöm a figyelmet! Készítette: Nemoda Eszter

More Related Content

é徱󲹳áǰ

  • 1. é徱󲹳áǰ Myat Kornél:Médiaelméletek és a késő-modern médiakörnyezet c. műve alapján
  • 2. Késő-modern médiakörnyezet „A minket körülvevő, egymással összekapcsolódó, komplex és hibrid médiumok hálózatát jelöli, amely a társadalmi és kulturális környezettel kölcsönhatásban a tapasztalatok egyfajta táraként működik, kulcsszereplője pedig a jelentés- és identitáskonstruáló médiahasználó. „
  • 3. Modern és posztmodern médiakörnyezet Az őstelevízió határozta meg, amelyet egy hatásközpontú strukturalista, valamint a frankfurti iskola marxista kritikai megközelítése övezett. Részben felszabadított befogadóját a populáris tartalmakat sugárzó kereskedelmi neotelevízió szórakoztatta, amelyet a jelentést felszabadító és a populáris kultúrát a kutatásba bevonó birminghami iskola által képviselt kritikai kultúrakutatás (cultural studies), valamint a kommunikáció rituális modelljére épülő performatív hatás elmélete magyarázott. Modern Posztmodern
  • 4. Hatásparadigma Kiindulópontja Harold Lasswell lövedékelmélete (bullet theory). Alapja a pszichológiából származó (pavlovi) behaviorizmus, illetve a szociológia „magányos tömeg” elmélete alapján az volt, hogy a médiumok üzenetei lövedékként csapódnak vagy injekciós tűként szúródnak a kiszolgáltatott befogadókba. Harold Lasswell
  • 5. A hatásparadigmához tartozó elmélet azt vizsgálta, hogy a televízión keresztül a közönség felé áramló üzenetek milyen mértékben határozzák meg a befogadók valóságról alkotott nézeteit.
  • 6. Kultivációs elemzés  A magyar származású George Gerbner kultivációs elemzése (cultivation theory) hatalmas karriert futott be az 1970-es években  Elméletét megszületése óta folyamatosan kritizálták, a Televízióval kapcsolatos munkáiban a televízión túlmutató társadalmi és kulturális kérdésekre keresett választ, munkássága konkrét társadalmi cselekvések, mozgalmak formájában is megjelent.  Ezek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a médiával kapcsolatos közgondolkodásban a kultivációs hatással kapcsolatos vélemények elterjedjenek és megerősödjenek. George Gerbner
  • 7. Gerbner kultivációs elmélete szerint a médiumok hidegek és forrók lehetnek, aszerint, hogy a befogadó hány érzékszervére hatnak. Míg a forró médiumok csupán egy, a hideg médiumok több érzékszervre hatnak egyszerre. Az előbbiek befogadói passzívak, az utóbbiaké – mivel több érzékszervre is hatnak – aktív befogadót feltételeznek.
  • 8. Az objektív valóság a helyes minta, amelyhez hozzá kell igazítani a média torz világképét. A teoretikusok szerint a „helyes” bemutatás ideája a média és üzeneteinek szabályok közé szorításával képzelhető el, ami az egyes társadalmi, etnikai csoportok, bizonyos erőszakos tartalmak arányának meghatározását, bemutatásának módját és mennyiségét írja elő. A médiatartalmak központi szabályozása sem járulhat hozzá a „társadalmi egyenlőség” helyreállításához. Hiszen a médiahasználók tudatosan fogyasztják a különféle médiumok főként populáris tartalmait.
  • 9. Napirend- vagy tematizációs elmélet Bernard Cohen The Press and Foreign Policy(Cohen, 1963) című művéből származó alapgondolata szerint : a média „talán nem képes megmondani az embereknek, hogy mit gondoljanak, de elképesztő sikerrel jelöli ki nekik, hogy miről gondolkozzanak.”  Tehát a média a tömegkommunikáció szelekciós eljárásával és sajátos bemutatási módjaival, a valós világ átfordításával egy saját valóságot hoz létre, amely hat a befogadó valós világról alkotott képére.
  • 10. Marshall McLuhan •Leggyakrabban idézett mondata szerint: „The medium is the message”, azaz: „A médium maga az üzenet”. •Az elmélet szerint a média tartalmai helyett maga a médium képvisel kultivációs erőt. A médiumok azáltal képesek hatást kialakítani, hogy a befogadókban eltérő percepciós mechanizmusokat hoznak működésbe úgy, hogy a média befogadóiban folyamatosan egy médiumspecifikusan torz valóságreprezentációt erősítenek meg. • McLuhan úgy véli, hogy minden közlési eszköz, speciális érzékszerv- használati arányokat alakít ki az ember szenzoriális rendszerében – azáltal, hogy bizonyos érzékszerveket fokozott információ-felvételre késztet, miközben mások működését háttérbe szorítja –, egy sajátos irányban torzított percepciós mintát hív életre, amely viszont – tekintve, hogy az egyén nem a valósághoz, hanem annak a valóságosnak hitt, ám valójában torzított másához alkalmazkodik – torz gondolkodási és viselkedési mintákat generál”.
  • 11. Használat-kielégülés modell • Elihu Katz, Jay G. Blumler és Michael Gurevich használat– kielégülés-modelljének újdonsága abban rejlik, hogy a klasszikus médiahatás-elméletekhez képest a médiumok közlései helyett a média fogyasztói kerülnek a középpontjába, akik aktív használóként saját szükségleteik kielégítésére használják a média különböző üzeneteit, tartalmait. • A klasszikus, empirikus kötöttségű hatáselméleteken túllépve a kutatók így már nemcsak azt tudták megmérni, hogy mekkora a tömegmédia közönsége, hanem azt is, hogy ez a közönség mit kap a kommunikációval kapcsolatos élményből .
  • 13. A poliszémia Vagyis a jelek többértelműsége – fontos fordulópont a televízió jelentéseinek szabad értelmezésében, ami Stuart Hall kódolás– dekódolás-modelljével (encoding/decoding) jelenik meg a médiakutatásban.
  • 14. Posztmodern és késő-modern médiakörnyezet • A késő-modern médiakörnyezetre általánosan jellemző, hogy a médiumok a fogyasztóik által kedvelt, főként szórakoztató témákat dolgozzák fel, így a folyamatosan a nézőkért vívott verseny miatt a kisebb érdeklődést kiváltó témák automatikusan szelektálódnak, illetve eleve el sem jutnak odáig, hogy bemutassák őket. • A posztmodern és a jelenlegi késő-modern médiakörnyezet egyik fontos médiuma a populáris kereskedelmi televízió, amelyet Umberto Eco neotelevíziónak nevez. • Ennek megértéséhez az interpretatív fordulat jegyében végleg le kell mondanunk arról, hogy a média az objektív valóság bemutatására képes, hiszen célja inkább az, hogy hétköznapi és szubjektív legyen.
  • 15. Befogadóból szabad felhasználó • Vándorló médiatartalmak a különböző médiumok között. • A befogadók már visszacsatolásra is képesek pl. YouTube videókat nem csak nézni, hanem annak megosztására, hozzászólására és létrehozására is lehetősége van bárkinek, aki rendelkezik YouTube fiókkal.
  • 16. • A felhasználók a blogok, a webre feltöltött tartalmak (videók, hanganyagok), a közösségi portálokon létrehozott profilok révén maguk is médiummá válhatnak, és az általuk közzétett tartalmakat milliók fogyaszthatják világszerte. • A médiával kapcsolatos kutatások egy része még ma is kvantitatív, statisztikai jellegű. • Megméri, kik, hol és mennyi ideig használják a különböző médiumokat, és ebből próbál messzemenő következtetéseket levonni a média működésére és társadalmi, kulturális hatásaira vonatkozóan. • Más részük a média tartalmainak szubjektív, spekulatív kritikai elemzésével kívánja elérni ugyanezt.

Editor's Notes

  1. http://www.mediakutato.hu/cikk/2010_02_nyar/04_mediaelmelet