ݺߣ

ݺߣShare a Scribd company logo

Nyelvi hátrány és hátrányos nyelvi helyzet

•
•
Hajba László Hajba
Hajba László Hajba
1 of 16
NYELVI HÁTRÁNY ÉS HÁTRÁNYOS NYELVI HELYZET
Hátrányos nyelvi helyzet a) az adott beszédhelyzetben nem állnak az egyén rendelkezésére a nyelvhasználati eszközök azon a fokon, amely a sikeres, hatékony nyelvi kommunikációt garantálja b) ez egyén az adott közösségben stigmatizált nyelvi kódot használ, ennek eredményeképp őt hátrányos megkülönböztetés éri  A szociolingvisztika és az alkalmazott nyelvészet foglalkozik ezzel a jelenséggel
Basil Bernstein (1924-2000)  Társadalomnyelvész  Class, Codes and Control (1971)  Kutatásában az angol munkásosztály és középosztály nyelvhasználatát vizsgálta  A nyelvhasználat szociokulturálisan meghatározott jelenség  Korlátozott és kidolgozott nyelvi kód
Kidolgozott kód  komplex mondatszerkezetek  teljes mondatok  gyakori kötőszóhasználat  passzív szerkezetek előnyben részesítése  kevés személyes névmás fordul elő  több hely- és időhatározó  több melléknév és több „szokatlan” melléknév  gyakoribbak a komplex igei és tárgyi bővítmények  több beszédszünet  változatos a szókincs
Korlátozott kód  Rövid tőmondatok melyek gyakran befejezetlenek  Szegényes szókincs  Gyakran közeli ismerősök között használt intimebb kód  Jellege mindig függ az adott szocializációs közegtől  A legtöbb nyelvhasználó gond nélkül képes a kódok közötti váltásra beszédhelyzettől függően
Nyelvváltozatok, köznyelv  A nyelveknek van egy társadalmilag elfogadott és preferált sztenderd változata, melynek mesterségesen kialakított és kodifikált normája van.  Írott szövegek, művelt anyanyelvi beszélők, oktatás, magyar mint idegen nyelv oktatása.  Csak társadalmi értelemben „jobb” mint az egyéb nyelvváltozatok, beszélők előnyös helyzetbe kerülnek  A nem-sztenderd változatok ellenkező hatást váltanak ki
Nyelvi attitűd  nyelvekkel, nyelvváltozatokkal, nyelvi jelenségekkel és elemekkel, illetőleg a konkrét nyelvhasználattal szembeni beállítottság  az egyént érő különböző természetű presztízshatások, az egyén nyelvi és a nyelvhez kapcsolódó ismeretei és hiedelmei, anyanyelvi és általános műveltsége, környezetének szokásai, véleménye formálják  Érzelmi komponens: előítéletek, melyeknek két szélső pólusa az ellenségkép és az ideálkép  A nyelvi attitűdök nem nyelvi alapúak, hanem társadalmi eredetűek, a beszélőközösség társadalmi szokásait, viselkedési szabályait, előítéleteit tükrözik
Presztízs és stigma  Presztízse általában a köznyelvi formának van  Társadalmi előrejutás lehetőségét jelképezi  Igényes, művelt, követendő nyelvhasználat  „nyelvileg helyes”, „korrekt”, „szép”, „választékos” stb.  Nyelvi stigma: a nem köznyelvi formák negatív megítélése  Rejtett presztízs (Labov): az adott közösségen belül a stigmatizált nyelvi formának is van presztízse.  Az államnyelvvé válás mindig presztízsnövekedést jelent  Egyéb tényezők: nyelv nehézsége, nyelvet beszélő államok befolyása stb.
Nyelvi értékítélet  valamely nyelvi forma vagy formák használata alapján magáról a nyelvet használó emberről, személyiségéről gondolunk, feltételezünk, állítunk valamit (foglalkozás, iskolázottság stb.)  Ennek elkerülése végett a beszélők igyekeznek kompenzálni nyelvi hátrányukat.
Hiperkorrekció és hiperpurizmus  Hiperkorrekció: túlhelyesbítés, melynek fő oka a hibás nyelvi formák negatív megítélésének elkerülésére törekvés.  Hiperpurizmus: különösen kisebbségi nyelvhasználók körében figyelhető meg - akkor is kerülik a jövevény- és idegen szavak használatát, amikor az anyaországiak természetes módon használják azokat
Kompetencia és performancia deficit  Kompetencia deficit: a beszélő nem ismeri a nyelv bizonyos elemeit (szavak, kifejezések) vagy szabályait.  Performancia deficit: a beszélő ismeri ugyan a nyelvi elemeket és szabályokat, de rosszul alkalmazza őket:  Eltérő jelentéssel  Rossz kontextusban  Nyelvtani szabályok helytelen alkalmazásával
Deficit lehetséges okai  Ingerszegény szocializációs környezet (könyvek, internet, média hiánya)  Eltérő nyelvi kódot (pl. nyelvváltozatot) használó közösség  Alacsony iskolázottságú szülők nyelvi deficitje  A nyelvi hátrány nagyon gyakran összefügg a gazdasági és társadalmi helyzettel, melyből a hátrányos helyzet miatt nehéz vagy épp lehetetlen kitörni.  Az oktatási stratégia esetenként konzerválhatja a társadalmi különbségeket, ezzel együtt pedig a nyelvi hátrányt is.
Nyelvjárás és nyelvi hátrányos helyzet  A hátrány a nyelvjárások stigmatizálásából származik  Műveletlenség, póriasság, elmaradottság jelének tekintik  Az ugyanolyan iskolázottságú, képességű és munkakörű emberek közül a regionális nyelvhasználatút értékelik negatívabban.  Iskolában: az ismereteket köznyelven közvetítik, köznyelvi produkciókat követelnek meg a diáktól  Nyelvjárásbeli különbség ≠ szellemileg visszamaradott  Az iskolának nem a nyelvjárást kell kiiktatnia, hanem a köznyelvet megtanítania és tudatosítania a tanulókban.
Kisebbségi nyelvet anyanyelvként beszélők  Nem részesül anyanyelvi oktatásban > kisebbségi anyanyelv korlátozott kódját sajátítja csak el  Nyelvi megfélemlítés eszköze  Az oktatás elnyomja a kisebbségi nyelveket, a társadalmi negatív megítélés pedig még inkább tudatosítja, hogy a kisebbségi anyanyelvűség akadályozza az érvényesülést Halmozottan hátrányos helyzet  Magyar anyanyelvű magyar állampolgár, aki családi körülményei miatt korlátozott nyelvi kóddal kerül az iskolába, s aki azonkívül nyelvjárásban beszél  Kisebbségi egyén aki nem birtokolja magas szinten az államnyelvet, ill. nem a köznyelv az elsődleges nyelvváltozata
Felhasznált és ajánlott irodalom  Bernstein, B. Class, Codes and Control : Vol. 1 Theoretical Studies Towards a Sociology of Language. Routledge, London (2003)  Wardhaugh, R. An Introduction to Sociolinguistics. Wiley- Blackwell, West Sussex (2010)  Oláh Örsi Tibor. Az iskolai sikertelenség szociolingvisztikai megközelítése. Új Pedagógiai Szemle, 55. 7–8. sz. 45–58. (2005)  Réger, Z. Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány. Soros Alapítvány és az MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest (2002)
http://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/3.0/ @leomcholwer December, 2012

More Related Content

Nyelvi hátrány és hátrányos nyelvi helyzet

  • 2. Hátrányos nyelvi helyzet a) az adott beszédhelyzetben nem állnak az egyén rendelkezésére a nyelvhasználati eszközök azon a fokon, amely a sikeres, hatékony nyelvi kommunikációt garantálja b) ez egyén az adott közösségben stigmatizált nyelvi kódot használ, ennek eredményeképp őt hátrányos megkülönböztetés éri  A szociolingvisztika és az alkalmazott nyelvészet foglalkozik ezzel a jelenséggel
  • 3. Basil Bernstein (1924-2000)  Társadalomnyelvész  Class, Codes and Control (1971)  Kutatásában az angol munkásosztály és középosztály nyelvhasználatát vizsgálta  A nyelvhasználat szociokulturálisan meghatározott jelenség  Korlátozott és kidolgozott nyelvi kód
  • 4. Kidolgozott kód  komplex mondatszerkezetek  teljes mondatok  gyakori kötőszóhasználat  passzív szerkezetek előnyben részesítése  kevés személyes névmás fordul elő  több hely- és időhatározó  több melléknév és több „szokatlan” melléknév  gyakoribbak a komplex igei és tárgyi bővítmények  több beszédszünet  változatos a szókincs
  • 5. Korlátozott kód  Rövid tőmondatok melyek gyakran befejezetlenek  Szegényes szókincs  Gyakran közeli ismerősök között használt intimebb kód  Jellege mindig függ az adott szocializációs közegtől  A legtöbb nyelvhasználó gond nélkül képes a kódok közötti váltásra beszédhelyzettől függően
  • 6. Nyelvváltozatok, köznyelv  A nyelveknek van egy társadalmilag elfogadott és preferált sztenderd változata, melynek mesterségesen kialakított és kodifikált normája van.  Írott szövegek, művelt anyanyelvi beszélők, oktatás, magyar mint idegen nyelv oktatása.  Csak társadalmi értelemben „jobb” mint az egyéb nyelvváltozatok, beszélők előnyös helyzetbe kerülnek  A nem-sztenderd változatok ellenkező hatást váltanak ki
  • 7. Nyelvi attitűd  nyelvekkel, nyelvváltozatokkal, nyelvi jelenségekkel és elemekkel, illetőleg a konkrét nyelvhasználattal szembeni beállítottság  az egyént érő különböző természetű presztízshatások, az egyén nyelvi és a nyelvhez kapcsolódó ismeretei és hiedelmei, anyanyelvi és általános műveltsége, környezetének szokásai, véleménye formálják  Érzelmi komponens: előítéletek, melyeknek két szélső pólusa az ellenségkép és az ideálkép  A nyelvi attitűdök nem nyelvi alapúak, hanem társadalmi eredetűek, a beszélőközösség társadalmi szokásait, viselkedési szabályait, előítéleteit tükrözik
  • 8. Presztízs és stigma  Presztízse általában a köznyelvi formának van  Társadalmi előrejutás lehetőségét jelképezi  Igényes, művelt, követendő nyelvhasználat  „nyelvileg helyes”, „korrekt”, „szép”, „választékos” stb.  Nyelvi stigma: a nem köznyelvi formák negatív megítélése  Rejtett presztízs (Labov): az adott közösségen belül a stigmatizált nyelvi formának is van presztízse.  Az államnyelvvé válás mindig presztízsnövekedést jelent  Egyéb tényezők: nyelv nehézsége, nyelvet beszélő államok befolyása stb.
  • 9. Nyelvi értékítélet  valamely nyelvi forma vagy formák használata alapján magáról a nyelvet használó emberről, személyiségéről gondolunk, feltételezünk, állítunk valamit (foglalkozás, iskolázottság stb.)  Ennek elkerülése végett a beszélők igyekeznek kompenzálni nyelvi hátrányukat.
  • 10. Hiperkorrekció és hiperpurizmus  Hiperkorrekció: túlhelyesbítés, melynek fő oka a hibás nyelvi formák negatív megítélésének elkerülésére törekvés.  Hiperpurizmus: különösen kisebbségi nyelvhasználók körében figyelhető meg - akkor is kerülik a jövevény- és idegen szavak használatát, amikor az anyaországiak természetes módon használják azokat
  • 11. Kompetencia és performancia deficit  Kompetencia deficit: a beszélő nem ismeri a nyelv bizonyos elemeit (szavak, kifejezések) vagy szabályait.  Performancia deficit: a beszélő ismeri ugyan a nyelvi elemeket és szabályokat, de rosszul alkalmazza őket:  Eltérő jelentéssel  Rossz kontextusban  Nyelvtani szabályok helytelen alkalmazásával
  • 12. Deficit lehetséges okai  Ingerszegény szocializációs környezet (könyvek, internet, média hiánya)  Eltérő nyelvi kódot (pl. nyelvváltozatot) használó közösség  Alacsony iskolázottságú szülők nyelvi deficitje  A nyelvi hátrány nagyon gyakran összefügg a gazdasági és társadalmi helyzettel, melyből a hátrányos helyzet miatt nehéz vagy épp lehetetlen kitörni.  Az oktatási stratégia esetenként konzerválhatja a társadalmi különbségeket, ezzel együtt pedig a nyelvi hátrányt is.
  • 13. Nyelvjárás és nyelvi hátrányos helyzet  A hátrány a nyelvjárások stigmatizálásából származik  Műveletlenség, póriasság, elmaradottság jelének tekintik  Az ugyanolyan iskolázottságú, képességű és munkakörű emberek közül a regionális nyelvhasználatút értékelik negatívabban.  Iskolában: az ismereteket köznyelven közvetítik, köznyelvi produkciókat követelnek meg a diáktól  Nyelvjárásbeli különbség ≠ szellemileg visszamaradott  Az iskolának nem a nyelvjárást kell kiiktatnia, hanem a köznyelvet megtanítania és tudatosítania a tanulókban.
  • 14. Kisebbségi nyelvet anyanyelvként beszélők  Nem részesül anyanyelvi oktatásban > kisebbségi anyanyelv korlátozott kódját sajátítja csak el  Nyelvi megfélemlítés eszköze  Az oktatás elnyomja a kisebbségi nyelveket, a társadalmi negatív megítélés pedig még inkább tudatosítja, hogy a kisebbségi anyanyelvűség akadályozza az érvényesülést Halmozottan hátrányos helyzet  Magyar anyanyelvű magyar állampolgár, aki családi körülményei miatt korlátozott nyelvi kóddal kerül az iskolába, s aki azonkívül nyelvjárásban beszél  Kisebbségi egyén aki nem birtokolja magas szinten az államnyelvet, ill. nem a köznyelv az elsődleges nyelvváltozata
  • 15. Felhasznált és ajánlott irodalom  Bernstein, B. Class, Codes and Control : Vol. 1 Theoretical Studies Towards a Sociology of Language. Routledge, London (2003)  Wardhaugh, R. An Introduction to Sociolinguistics. Wiley- Blackwell, West Sussex (2010)  Oláh Örsi Tibor. Az iskolai sikertelenség szociolingvisztikai megközelítése. Új Pedagógiai Szemle, 55. 7–8. sz. 45–58. (2005)  Réger, Z. Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció – nyelvi hátrány. Soros Alapítvány és az MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest (2002)