2. Szinyei Merse Pál: festő, 1845-ben született Szinyeújfalun (ma
Szlovákia). 1864-től 1869-ig a müncheni Képzőművészeti Akadémia
növendéke. Bár ott egyik mestere K. Piloty volt, mégis G. Courlet friss
természetszemlélete, majd később Böcklin tiszta erőteljes színei hatottak
rá. Művészetében az ember és a táj kapcsolata, a természeti valóság
gyengéd szépségeinek „örömteli megragadása” foglalkoztatta. Az élet
szeretetét s a természet szépségeit sugárzó művei (Anya és gyermekei,
Szerelmespár, Hinta, Ruhaszárítás), után 1873-ban alkotta élete főművét, a
magyar festészet egyik gyöngyszemét, a Majálist. E képe, mely egy
domboldalon uzsonnázó társaságnak festői ábrázolása pompás színeivel,
oldott körvonalaival a napfénytől sugárzó ragyogásával a francia
impresszionisták törekvéseit előzte meg. A maga korában azonban meg
nemértést s heves ellenállást váltott ki, mely alkotóját hosszú évekre
elkedvetlenítette.
A birtokára visszavonult Szinyei csak ritkán vette kezébe az ecsetet, bár
csodálatos festményeket alkotott (Lilaruhás nő, Pacsirta, családtagjainak
arcképe). A Majális c. festményének 1896-i kiállítása, s ezúttal aratott
nagy sikere után Szinyei a hazai művészeti közélet egyik vezető alakja lett.
1905-től 1920-ban bekövetkezett haláláig a Képzőművészeti főiskola
igazgatója volt. Késői alkotásai (Hóolvadás, Őszi táj) a nagybányai iskola
felfogásaihoz állnak közel.
34. „Picturát megtanulni nem
lehet, csak egy mestertől,
s ez a természet.
Ez a mester azonban csak
annak tárja fel gazdag kincseit,
aki
becsületes, őszinte
és naív, s hozzá mindig hű
marad. Az
megláthatja utolérhetetlen
szépségeit.”
SZINYEI MERSE PÁL
KÉPEK: „HÍRES FESTŐK”. Kiadó: Eaglemoss Int. Ltd. Magyarországi fióktelepe.
26. szám. ISSN: 1419-9181
