Szkeptikusok a káosz peremén (Marosán György)
- 1. Miért kuszálódott össze a tudomány, a politika és a társadalom kapcsolata a 21. században, avagy mi dolgunk a világon, szkeptikusok?
- 5. Apokalipszis viziók Paul Krugman - Nobel díjas közgazdász – az International New York Times évindító számában cikket írt: „Apocalypse Becomes the New Normal”. Az apokalipszis: végítéletszerű, mindent elpusztító katasztrófa. Eredete: Szent János Jelenések Könyve, amely többek között misztikus jóslatokat tartalmaz a világ végéről s az azt közvetlenül megelőző szörnyűségekről, Krugman: „Természetesen több generációnyi idő szükséges, hogy az éghajlatváltozás valamennyi következményét megtapasztaljuk, ám addig egész sor helyi és időleges katasztrófa bekövetkezte várható. Úgy tűnik, az Apokalipszis lesz az új norma. És mindez folyamatosan a szemünk előtt készül”. Önmagában figyelemre méltó, hogy terjedőben van ez az életérzés. A helyzet ennél azonban rosszabb: az apokaliptikus várakozások alátámaszthatók racionális modellekkel.
- 6. Charles Perrow: Normal Accidents Ch. Perrow – a Yale egyeten tanára – a 80-as évek elején a Three Mile Island-i reaktorbalesetet elemezve, meghökkentő felismerésre jutott: bizonyos rendszerekben a balesetek természetes módon fordulnak elő. A komplex és szorosan csatolt rendszerek jellemzője, hogy a lezajló folyamatok sok tényezőtől függenek és emiatt, sokféleképpen csúszhatnak félre a dolgok. Az ilyenekben a hétköznapi működés elkerülhetetlen részei, ezért a vezetésnek számítani kell rá. A szorosan csatoltság azzal jár, hogy a nem-várt következmények gyorsan szaporodnak el, és megállíthatatlanul terjednek tova, így nem lehet rájuk megfelelően reagálni. A jelenség értelmezéséhez egy modellt - a Perrow mátrixot – alkotott, amelyből a bennünket körülvevő világban keletkező válságok következtek.
- 7. A Perrow-mátrix modellje Komplexitás Kicsi Nagy Csatoltság GyengénSzorosan Vizi-erőmű Atomerőmű Kórház Asztalos-műhely Vegyi-gyár Postahivatal
- 8. A modern katasztrófák okai A komplex és szorosan csatolt rendszerek „vonzzák” a katasztrófákat. Még ha mindenki betartja is a szabályokat és nem különösebben elővigyázatlan, még akkor is szinte maguktól keletkeznek balesetek. Azáltal, hogy alkotásaink egyre komplexebbek és alkotórészeik mind szorosabban összekapcsolódók lettek, a folyamatok átláthatósága és „kézben tarthatósága” jelentősen lecsökkent. A technológiai és gazdasági rendszereknek ezt a gyorsuló fejlődését az irányítást végző személyek és a kontroll intézményi eszközei nem tudták követni. Ez vezet arra, hogy modern világunkban szinte magától keletkeznek balesetek, amelyek azután – minden igyekezet ellenére – katasztrófába torkollnak. Az elmúlt évtizedek nagy visszahangot kiváltó szerencsétlenségeit - londoni toronyház leégését és a Boeing gép katasztrófáját - ez idézte elő, mint ahogy a bophali vegyi gyár és a csernobili reaktor balesetei, sőt a 2008-as pénzügyi „meltdown” is ennek következménye. (Clearfield, C. Tilcsik, A. 2018. Meltdown: Why Our Systems Fail and What We Can Do About It. és Yua, Y. et.al. 2018. System crash as dynamics of complex networks PNAS)
- 9. A Perrow-mátrix történelmi trendje Komplexitás Kicsi Nagy Csatoltság GyengénSzorosan Középkor: lazán csatolt és Egyszerű világ A 20. század második fele: „közlegelő A 21. század: Ökoszisztéma Modern kor: erősödő összefonódás
- 10. A világ szerkezetének változása A 20. század első harmadában a világ „közlegelővé” vált. Ez azt jelentette, hogy a – szuverenitásukat féltékenyen őrző - államok rákényszerültek, hogy a viselkedés közösen betartandó szabályait alakítsák ki. Ennek világos példája a Bretton Woods-i rendszer, amely áttekinthető és kiszámítható kereteket teremtett az országok között gazdasági együttműködéshez. A kapcsolatok azonban tovább erősödtek és az 1980-es évektől kezdve a társadalmi élet valamennyi területe szorosan összefonódott. A 21. században – nemcsak egyes eszközeink - egész globalizálódott világunk felérkeztek a Perrow-mátrix jobb felső sarkába. A szuverén államok, az önálló vállalatok és az egymástól elkülönülő technológiai rendszerek elválaszthatatlan egybekapcsolódása az egész emberiséget egységes rendszerré változtatta. Egyre több területen vált nélkülözhetetlenné a részletekbe menő szabályozás, a folyamatos egyeztetés, és a szándékok összehangolása. A világ a „közlegelő” állapotából észrevétlenül globális ökoszisztémává alakult.
- 11. A világ, mint ökoszisztéma Az ökoszisztéma fogalmát eredetileg az élő természet jelenségeinek leírására használták. Az élő és élettelen természet, helyi és a globális tényezőinek, nagyszámú és egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó elemeiből felépülő rendszert jelentette. Az ökoszisztémában, az eredetileg elkülönülő és független elemek, sőt ezek belső összetevői is közvetlen kapcsolatba kerültek a rendszer egészével, a határvonalak fellazultak, és minden összefüggött, mindennel. Az ember világában ugyanez a fejlődés ment végbe: a korábban függetlenséget élvező gazdasági, politikai, technológiai és környezeti rendszerekből – a kialakuló hiperkonnektivitás, a tranzakciós költségek lecsökkenése, és a természeti, a társadalmi és a gazdasági folyamatok összefonódása miatt – egy szuperrendszer jött létre. Ez az, ami legpontosabban, az ökoszisztéma fogalma fejez ki. (Muegg, S. 2013. Platforms, Communities, and Business Ecosystems)
- 12. Az emberiség a Perrow mátrix jobb felső sarkába: a rendszerválságok korába érkeztünk Az ökoszisztéma jelleg azt jelenti, hogy maga az emberiség egésze felért a Perrow-mátrix jobb felső sarkába, azaz az emberiség belépett a rendszerválságok korába. Ez két tényezőből áll: egy általános átalakulás – életgörbén egy konkrét válságkorszak, ami a ökoszisztéma jellegből adódik, mint Perrow szorosan csatolt és komplex rendszereiben létrejövő „normál katasztrófák” Ebben az alapvetően megváltozott helyzetben kell megvizsgálni, mi a jelentősége a tudománynak és hogyan célszerű alkalmazni a tudományt, Illetve azt mi a leghatékonyabb módja a tudomány kommunikációjának és mindebben mi lehet a szkepticizmus új szerepe.
- 14. Az ipari forradalom képe „Ez volt a történelem csúcsa, és egyben ez volt a mélypontja, ez a legnagyobb bölcsesség, és egyben a legmélyebb ostobaság korszaka, ez volt a hit és egyben a hitetlenség ideje, ez volt a fény és egyben a sötétség évszaka, ez volt a remény tavasza, és egyben a kétségbeesés tele…” Ch. Dickens: A két város meséje „Ebből a bűzből az emberi munka legnagyobb folyama árad szét, amely megtermékenyíti az egész világot. Ebben a szennycsatornában színtiszta arany folyik. Ez az a hely, ahol az emberiség a legmagasabbra hágott, és ahol a legmélyebb embertelenségbe sűlyedt, ahol a civilizáció csodákat tesz, és ahol a civilizált ember vademberré válik.” A. de Tocqueville (1835)
- 15. Descartes megjegyzése a 17. századból Az igazság forrása (R. Descartes - 1641) „Az igazság tekintetében a szótöbbség nem ér semmit, mert sokkal valószínűbb, hogy először egyetlen ember akad rájuk, mintsem egy egész nép egyszerre…”
- 16. Kant megjegyzése a 18.századból A felvilágosodásról: „A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki, mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha az oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljen vele. Sapere aude ! merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata”. (Kant: Mi a felvilágosodás?)
- 17. A 19. század életérzése: Madách: Ember tragédiája (Prágai szín) (1860) Tanítvány: „Oh, mit tegyek hát, mester, mond nekem. Ki annyi éjt szenteltem a tudásnak, Csak butával lettem-é egyenlő, És mind e munka elveszett hiába? Ádám: „El nem veszett, mert épp ez ád jogot Most már megvetni minden csábjait…. Fogd hát e sárgult pergamenteket, E fóliánsokat, miken penész ül, Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik Saját lábunkon a járást velünk. És megkímélnek a gondolkodástól. Ezek viszik a múlt századok hibáit Előítéletül az új világba. Tűzre vélük! És ki a szabadba”.
- 18. A tudomány szerepe a 20. század közepéig Ha valamilyen problémád van, próbálkozz a tudománnyal, (londoni kolerajárvány) A tudós megtesz mindent a népszerűsítésre, (Einstein…) A média is tudomány ismeretterjesztőjeként kezdi tisztelni a tudóst, A tudós megbízható és tekintélyes személynek, számított….(Bálint György szavaival: a tudományt illetően az emberek sznobok, illik róluk tudni és illik becsülni őket) Sőt, a tudomány divatos lett, amiről beszélni illett tudni -(Pl: Molnár Ferenc 1,2,3 – Kvantummechanika – „most tanulmányozom…”) A politikus pedig megszokta, hogy megkérdezze a tudományt, nemcsak akkor ha bizonytalan, hanem – a biztonság kedvéért akkor is – ha bármit tenni akar.
- 19. A gondolkodás etikai és módszertani elvei A tudományos kutatásé 1. A pártatlanság (nyitottság) 2. Intellektuális józanság (szkepticizmus, és nem rajongó) 3. Intellektuális bátorság (a bevettől eltérő problémákat, eredményeket is hajlandó megfontolni) Montmarquet, J. A.: Epistemic Virtue and Doxastic Responsibility, Rowman & Littlefield Publishers, Inc., 1993. 23.): A hétköznapi emberé 1. Ösztönösan követett és tudatosan is felvállalat pártosság, 2. A saját csoporthoz és tekintélyekhez fűződő rajongó és feltétel nélküli bizalom viszonya, 3. Ragaszkodás a bevett és a csoport által jóváhagyott nézetekhez
- 20. A tudomány etikai elvei (1) Pártatlanság Mások gondolatai iránti nyitottság, hajlandóság a másokkal való eszmecserére, tanulni tőlük, és eredményeiket irigységtől és féltékenységtől mentesen megítélni. A tudós mindig legyen tisztában önmaga tévedhetőségével, és ennek ismeretében bizonyos alázattal közelítsen a tényekhez.
- 21. A tudomány etikai elvei (2) Intellektuális józanság Az átlagembernek, és az áltudósnak az újdonság és szokatlan gondolatok iránt „rajongásával” szemben, ragaszkodni a rendelkezésre álló és alátámasztott adatokhoz. Saját mozgalmunk lényegére utalva, a tudomány alapvetően szkeptikus. A tudós nem akar semmit „minden áron” bizonyítani, vagy éppen cáfolni. Semleges a várható eredmények megítélésénél. Nem teszi szomorúvá, vagy ellenkezőleg boldoggá, ha a műszer, vagy a statisztikai adatok valamilyen irányban eldöntenek egy vitát.
- 22. A tudomány etikai elvei (3) Intellektuális bátorság Arra való készség, hogy hajlandók legyünk megvizsgáljunk a bevettnek számítótól különböző vélekedéseket, képesek legyünk a közösségünkben „hivatalosan” elfogadott elméletet megkérdőjelezni. Ugyanakkor szintén legyünk képesek, és hajlandók arra, hogy kitartsunk korábbi nézeteink mellett, mindaddig, amíg azokat egyértelműen meg nem cáfolták.
- 23. Változások a 20. század 2. felében A tudomány kezdi elveszíteni szemléletességét… A tudomány egyre félelmetesebb eszközöket tudott létrehozni.. Kezd összekapcsolódni a politikával, és így közvetve szolgál – sokak szemében – ember-ellenes célokat, (jön az atombomba, és a környezet-szennyezés… A tudomány is nagyüzemmé válik, saját érdekekkel (10mrd USD egy részecskegyorsítóra) Megjelenik a tudós és a tudomány másik alakja: a politikát kiszolgáló és őrült, embertelen dolgokat létrehozó szakember,, És a társadalom egyre inkább anti-sznob lesz A tudóst, az elit nagyhatalmú és saját érdekeket követő képviselőjének tekinti, aki hatalmas pénzek felett rendelkezik és akik egymással is marakodnak és vitáik bár a tudományon belülinek tűnnek, de a valóságban politikai hatásúak. Szinte kényszer lesz a Fausti alku, Egyre több összeütközés az üzlet, a politika és a tudomány között,
- 24. A szkepticizmus új formája - a tudatlanság forrásai A tudatlanság nem egyszerűen a nem-tudás, vagyis nem egyszerűsíthető le a tudás/ismeret hiányára. Bonyolult kulturális és politikai folyamatok eredményeként létrejövő és rögzülő állapot. A tudatlanság létrejöttében megjelenik egy olyan beállítódás, amely – ha érintőlegesen is – de közel van a szkepticizmushoz. Nevezetesen a tudatlanság létrejöttének illetve rögzülésének fontos forrása a kételkedés. A tudatosan keltett kételkedés az információ forrásában, a személyben, a műben, a kutatásban, a szervezetben, amely azt létrehozta. Az agnotology egy olyan tudományos diszciplína, amely az emberi tudatlansággal, annak forrásaival és kulturális létrejöttével foglalkozik.
- 25. A megtévesztés új stratégiája A megtévesztés új stratégiája tudatosan a tudomány szakértelmének és kompetenciájának kétségbevonására épít. A megtévesztő stratégia kiagyalói azt javasolják: ha egy számodra kellemetlen, de nehezen tagadható ténnyel szembesülsz, a cáfolat helyett sugalmazz! Célozz arra: a vizsgálattal szemben felmerültek ellenvélemények. Mondd azt: kétségek fogalmazódtak meg a kutatók szakmai hozzáértése iránt. Tüntesd fel úgy: a kutató-csoport tudományos hírnevét kikezdték. Híreszteld el: a kutatók elfogultak, és a konkurencia pénzeli őket. Kérdőjelezd meg: a kutatók egyes – lényegtelen - állításait, majd ennek alapján utasítsd el végső eredményeiket. Terjeszd el a kutatókról: gyanús politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, ellenmondásosnak tekintett mozgalmak támogatják őket.
- 26. A megtévesztés pszichológiai tényezői: Peltzman effektus A Peltzmen hatás: a biztonsági öv nem csökkentette a halálos balesetek számát A világ fokozatosan egyre biztonságosabb, stabilabb, kiszámíthatóbb lett. A sok védőeszköz - védőháló és biztosító-kötél - birtokában lankadt figyelmünk és óvatosságunk, Mivel úgy érezzük sok minen védi életünket, ösztönszerűen figyelmetlenek és meggondolatlanok leszünk, A figyelmeztetésre úgy reagálunk: úgysem történhet semmi.
- 27. A megtévesztés pszichológiai tényezői: Dunning-Kruger hatás Dunning-Kruger kísérleteikben egyetemistákkal írattak teszteket különféle tantárgyakból, és megkérték őket, hogy ezzel együtt értékeljék a saját tudásukat az adott területen. Azt tapasztalták, hogy a teszteken legrosszabbul teljesítők rendre túlbecsülték a képességeiket, míg a jól teljesítők nagyjából reálisan értékelték, vagy alábecsülték magukat (Kruger, J; Dunning, D.: "Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One's Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments". 1999. JPSP) Következtetésük: minél kevesebb ismerettel rendelkezik valaki az élet valamely területén, és ebből következően minél kevésbé kompetens, hajlamos önmagát annál szakértőbbnek hinni és a hozzáértő bizonyosságával dönteni.
- 28. Dunning-Kruger hatás (2) Ez a beállítódás éppen ellentéte volt a kompetens személyének, aki szembesülve a helyzet komplexitásával és ismereteinek korlátozottságával, éppenséggel alábecsüli tudását és tétovázik a döntéseknél. Ez a jelenség azután mások megítélésénél is előbukkan: amikor az átlagember összeveti egy vitában megszólalókat, jóval meggyőzőbbnek találja a tudatlan, de magabiztosan nyilatkozó dilettánst, mint a megalapozott tudású, de bizonytalan szakembert. A korábbi - a tudóst tisztelettel hallgató - polgár öntelt és magabiztos idiótává válik.
- 29. A megtévesztés szociális tényezői: A csoport-hatás működése A tudomány régóta feltárta: az emberek általában igazodnak saját csoportjuk nézeteihez, értékeihez. Ha egy véleményt a közösség tekintélyei, illetve hangadói – politikusok, próféták, vallási vezetők, de írók vagy művészek is – hirdetnek, azt a közösség tagjai hajlamosak elfogadni és követni. A Science folyóirat számolt be egy új kísérletről („Following the Crowd: Brain Substrates of Long-Term Memory Confromity”). Az eredményei azt igazolták: az igazodás nem egyszerűen opportunizmus. Többről van szó, minthogy nem szeretünk „szembe menni” közösségünkkel. A kísérletekben feltárult: a csoport-hatás következményeként a résztvevők emlékezete - saját egyértelmű tapasztalataik ellenére – úgy módosult, hogy az megfeleljen a referencia-csoport által elfogadott nézeteknek. „A szociális manipuláció tehát– fogalmazták meg a kutatók – valóban képes megváltoztatni az agyban megőrzött információt”. A következmény pedig: ahelyett, hogy elindulna a tények objektív tisztázása, a téveszme – a valósággal való éles szembenállás ellenére - megerősödve kerül ki a vitából.
- 30. Reményünk: az Internet…. Az internet széleskörű elterjedése azzal kecsegtetett: felvirrad a szellem napvilága. Olcsón, gyakorlatilag ingyen és gyorsan mindenki hozzáférhet az emberiség által létrehozott és jórészt igazolt tényekhez, Úgy tűnik tévedtünk. A világ hét milliárdnál több lakója ugyanis nem egy hatalmas, az emberiség kultúrájának összes kincsét tartalmazó könyvtárban ül, hanem egymástól elszigetelt, kicsiny „visszhangkamrákban”. A visszhangkamra a süketszoba ellentéte. A süket-szobában a minden hang elenyészik, tökéletes, de őrjítő csend vesz körül. A visszhangkamrában viszont az elhangzó beszéd a falakról visszaverődve felerősödik és az eredeti szöveg egyre hangosabban, végül elviselhetetlen erősséggel szól. Így minden más információt kiszorul, lehetetlen tehát, hogy bármi, ami a kamrán kívül született és elhangzott, a tudomásunkra jusson.
- 31. A világ szerkezete megváltozott Milgram felismerése: levél-kísérletéből arra a következtetésre jut, a világ hálózatos szerkezetű. Minden csoportunk bonyolult módon összekapcsolódó egyénekből áll, és az egyének szerepe eltérő lehet. Watts és Strogatz felismerése: Az élővilág hajlamos „fürtösödni”: a kapcsolatokból hálózatok keletkeznek. Az ember világa hálózatokból épülő hálózatokból áll. Erős a csoportképződési hajlam. (Ismeretlenek közzé kerülve azonnal csoportot keresünk: „Mi”-re és Ők”-re bontjuk a világot. : Sok kis „fürt”, amelyet gyenge kapcsolatok fűznek össze, és teszik lehetővé az információk (tények és vélemények) terjedését. Ugyanakkor az ember egyidejűleg többféle csoportnak is tagja lehet. Így a zárt baráti körből álló kis-világa összetettebbé vált. Az ember sokféle kis-világ metszéspontjában van. Granovetter felismerése: a megkérdezettek 16% kapott állást olyasvalakik közbenjárására, akivel gyakran találkozott. 84%-unk viszont olyan közvetítőkön keresztül kapott állást, akikkel csak alkalmanként, és régebben találkozott. Vagyis eltérő de fontos szerepe van, mind az erős, mind a gyenge kapcsolatoknak.
- 32. A társadalom észrevétlenül alapvetően átalakul A társadalom szétesik – nem egyszerűen osztályokra, hanem hálózatokra, kis közösségekre bomlik.. És egyszer csak a hálózatokon belül felfedezik, hogy a fürtök un. echo chamberként működnek, Majd a szociális médiával a személyes buborékok jönnek létre, amelyek személyekre szabott és igazított információval látnak el a szociális média szerkezetet - echo-chambers működés személyes buborék – behavioral microtargeting – The Daily Me
- 33. A válságkorszak hatása Az mondtam, hogy 2010-et követően a világ új válságkorszakba lépett. Várhatók a katasztrófák és gazdasági illetve társadalmi összeomlások, Emiatt az emberek előszeretettel fordulnak az összeesküvés elméletek felé, kiszolgáltatottak lesznek a fake news cunaminak, A tudomány egyre nehezebben képes behatolni a visszhangkamrába, Az egyénre ráfeszül az egyéni „bubborék”, ahol tulajdonképpen önmaga építi ki azt a rendszert, ami megakadályozza hogy más információhoz hozzájusson. Vagyis maga épít falakat maga köré,
- 34. A tudomány kommunikációja a „post-thruth” társadalomban A múltban a társadalom és a tudomány kapcsolatának problémáját abban látták, hogy nem megfelelő a kapcsolat és a kommunikáció a tudósok és a politikusok illetve a társadalom között. A megoldás ebből a szemszögből az, hogy javítják ezt a kapcsolatot. Kiderült azonban, hogy az igazi probléma az a bizalmatlanság, ami a tudománnyal szemben kialakult és a társadalmat elöntő hamis és áltudományos, megalapozatlan hírek (fake news) állítások tömeges elterjedése. Kiderült hogy szinte bárki képes létrehozni, elterjeszteni, és a közvéleményben rögzíteni szinte bármilyen állítást, teljesen függetlenül annak valóságos igazságától. Mindez nem a vélemények egységesülését hozta, hanem a társadalom végletes megosztottságát növelte. PNAS. 2018 Scientific communication in a post-truth society Shanto Iyengara and Douglas S. Masseyb
- 35. A világ 2016-ban lépett a “post-truth” állapotba Az Oxford Dictionaries 2016-ban jelentette be, hogy a világ a “post-truth” állapotba került. Vagyis a tények már nem számítanak alapvetően fontosnak, így a döntésekben sem játszanak meghatározó szerepet. Ezt a helyzetet felerősíti, hogy bár az egyik oldalon az emberek egyre individualistábbá válnak, ugyanakkor egyre érezhetőbb az a hatás, hogy mások jelenlétében a tények ellenőrzése lecsökken. Perceived social presence reduces fact-checking: Youjung Juna,1, PNAS 2017 jun.6. Sőt, minél érzékenyebb a téma, annál polarizáltabb a vélemény. Hiába tehát a megalapozott tudás, és a képzettség nem tűnik el a véleményeltérés sőt inkább nő. Drummonda, C. and Fischhoff, B. PNAS 2017 szep 5.
- 36. Hans Rosling: Tények (Factrfullness) „A világ minden részén teszteltem közönségemet, amely a legkülönbözőbb foglalkozású emberek ből állt. Mindanyian magasan iskolázott emberek voltak akik érdeklődtek a világ dolgai iránt. De legtöbbjük a kérdések nagyobbik felére rossz választ adott. A véletlenszerűen válaszoló csimpánzok minden esetben jobb eredményt érnének el, mint azok a művelt emberek. Ami érdekes az emberek nem nem-tudtak, hanem következetesen tévedtek 1. Mennyi ma a világban várható élettartam? 50 60 70 év 2. Hol él a világ lakosságának többsége? Alacsony, Közepes Magas jövedelmű 3. Ma 2 mrd 0 és 15 év közötti gyermek él. Mennyi fog 2100-ban? 4 mrd 3 mrd. 2 mrd. 4. A ma élő 1 éves gyerekek hány %-a kap oltást? 20% 50% 80%
- 37. A visszahang-kamrában csücsülve Az átlagpolgár magabiztos idiótává alakul. A tudomány egyre nehezebben befogadható, és nem szemléletes. A modern kor hétköznapi embere visszatér a sokáig alkalmazott stratégiájához: nem a tudományra figyel, hanem a közösségnek való megfelelés stratégiát választja, Ösztönszerűen alávetik magukat a saját csoportjuk véleménynek. Ezt a tényt fejezi ki a francia aforizma: „Nem az a fontos, mit mond, hanem az, hogy ki mondja”. Fontosabb számunkra, hogy a közösség befogadjon minket, mint egy tény valóságtartalma. Egy idő múlva azután az emberek meggyőzik magukat a hamis tények igazságtartalmáról, sőt valóságosan igaznak látják, ami hamis. Ugyanakkor nagy különbségek alakultak ki a társadalmi közösségek között.
- 38. Hogyan működik mindez? Egy adott szöveget, hallgatója, aszerint minősít „megcáfolhatatlannak”, vagy látja el „ezt még szembesítenem kell a tényekkel” értékeléssel, hogy a kijelentés megfogalmazóját karizmatikusnak, vagy „hétköznapi” embernek hiszi. „The power of charisma - perceived charisma inhibits the frontal executive network of believers in intercessory prayer” (2011 Schjoedt, U et al.) Az fMR berendezéssel „belepillantva” a kísérleti személyek agyába, láthatóvá vált: amikor a „hívő”, az általa karizmatikusnak gondolt személy állításait értékeli agyának racionális elemzéssel foglalkozó része „kikapcsol”: a hallottakat nem bocsátja keresztül az ész szűrőjén. Amikor viszont a világot ösztönszerű szkepticizmussal szemlélő ember hallgatja meg ugyanezt a szöveget - még ha karizmatikusnak is próbálják feltüntetni annak megfogalmazóját - kritikusan közelít az állításokhoz: bizonyítékokat kér annak igazáról. Így, ha egy állítás szoros kapcsolatba kerül „Istennel”, hiába a racionális érvelés, hiába a tények felsorolása, az nem ingatja meg a hívő meggyőződését
- 39. Tudósok és összeesküvés elmélet-hívők Egy nemrég végrehajtott kísérletben sikerült fontos különbséget kimutatni a tudományos ismeretek illetve az összeesküvés elméletek „fogyasztóinak” közössége között. (Del Vicario, M. et al. 2016. The spreading of misinformation online. PNAS.). A kutatók, a tudósok és az összeesküvés elméletekben hívők Facebook csoportjainak üzeneteit felhasználva vizsgálták, hogyan terjednek a hírek: az elsőben az új tudományos eredmények, a másikban a rémhírek. A kutatás egyrészt feltárt bizonyos hasonlóságot: az új információk gyorsan, szinte órákon belül ismertté válnak az adott közösségben. Ezt a gyors elterjedést az alapozta meg, hogy a hálózatok többnyire homogén „fürtökből” állnak. Az új információt a „fürtök” tagjai többnyire egy másik – fürtbeli – társuktól kapták. Jellegzetes különbséget találtak azonban az információ- terjedés mintájában. A tudományos közösségben az új ismeretek hamarabb „csengenek le”, annak jeleként, hogy a tudományban az újabb és a tudományos kritika által pontosított ismeret kiszorítja a régebbit. Az összeesküvés elmélet híveinek „fürtje” viszont valódi „echo-chamber”: alapvetően a saját narratívába való illeszkedés határozza meg a befogadást, és minden annak ellenmondó információt a közösség kivet magából.
- 40. Az „igazság” kialakulásának új útjai A kérdés, vajon miként szilárdulhat egy tudományosan nem igazolt – sőt egy tudományosan cáfolt - állítás szinte cáfolhatatlan társadalmi véleménnyé? A válasz: mert az egyéni tévedésből politikai vagy egyéni szándékok formálnak közösségi mítoszt. E köré pedig - még az olyan politikailag semleges témákban is, mint a globális felmelegedés, a védőoltás, a természetgyógyászat, vagy a génkezelt növények - mozgalmak szerveződnek. A mozgalmak természetes működésmódja, hogy folyamatosan „töltik le” tagjaiknak a nem igazolt, de a tényszerűség jellemzőivel felruházott állítások tömegét. Generálnak ellenállást a tudomány felismeréseivel szemben. Majd az állításaikból azután - a tudományos elméletek mintájára – valóságosnak és igazoltnak tűnő rendszert konstruálnak.
- 41. Mi következik mindebből? A szkeptikus mozgalom tevékenységének feltételei alapvetően megváltoztak. Áttörni a tudatlanság falát ma nehezebb, mint bármikor az elmúlt száz évben. Hatalmas politikai csoportok, óriási erőforrásokra támaszkodva építgetik és működtetik a visszhang-kamrát, Fordulat az átlag-polgár magabiztos idióta beállítódásán nem látszik, Okosabbat, mint amit csinálunk, nem jutott eszembe: • felvállalunk projekteket, és az eredményeket megpróbáljuk betáplálni a társadalomba , • Vitára invitálunk a visszhang-kamrát működtető mozgalmakat, • Kimutatjuk a anti-tudományosság kárát. • Megpróbálunk objektívek, megértők és nyugodtak maradni lenni egy alapvetően felizgatott és a más véleményekre nem nagyon figyelő világban