Külföldiek véleménye a magyarokról
1 like1,471 views
Értékeljük át ősi Isteni múltunkat és méltóságteljes jövőt formálhatunk magunknak - ismerjük meg néhány híres külföldi nagyság nemes gondolatát rólunk, Magyarokról, és talán mi magunk is vélekedhetnénk kicsit másként saját magunkról!
Külföldiek véleménye a magyarokról
- 1. KÜLFÖLDIEK VÉLEMÉNYE A MAGYAROKRÓL Összegyőjtötte: Kerkayné Maczky Emese Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet teljesítményei közül is. Elég, ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk. Itt olvasható néhány idézet, hogyan vé- lekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedı szellemiségei. THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró: „A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegıt tisztelik, a földet dicsıítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtı). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikrıl azt tartják, hogy megvan bennük a jö- vendımondás képessége”. FRUILI BERENGAR (845-924) itáliai király (887-915), utolsó szent római császár (915-924) lombardiai követe a magyarokról 921-ben: „Zsolt fejedelmet az Ungrik Isten leszármazottjaként követik és tisztelik. Gazdagságuk pazar és szembetőnı. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürt- szóra indul fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha meg- indulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedül- álló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyızhetetlenek.” BÖLCS LEO bizánci császár (866-912): „A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égetı meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tőrnek. Szabadságkedvelık és pompakedvelık.” LOTHARINGIAI REGINO prümi apát ( - 915) Világkrónikájában (908) írta a magyarokról: „A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhe- tetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelye- ket olyan ügyesen lınek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet vé- dekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgata- gok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.” AHMED IBN RUSZTA perzsa lexikografus és földrajzíró 930 táján írja: „A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bıvelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejő emberek, nagy testőek, vagyo- 1
- 2. nosak és szembetőnıen gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak ki- verve és gyönggyel berakottak.” EKKEHARD írja a Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060): „Nem emlék- szem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bıséggel adtak...” Régi bajor krónikából, a Lech-parti vereség után (955) az ebersburgi erıs- ségbe hurcolt ékességeiktıl megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.): „Eberhard gróf kiválogatván magának illetıségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyőkbıl, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott.” GARDEZI perzsa író, 1050. körül: „A magyarok bátrak, jó kinézésőek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes se- lyemszövetbıl készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelık.” HARTVIK német bencés szerzetes, gyıri püspök, 1088-tól él Magyarorszá- gon. 1100 körül megírja két elızıleg írt szöveg alapján Szent István király életrajzát. A Hartvik legenda szerint II. Szilvester pápa „…keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: Én apostoli vagyok, ı viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus ennyi népet térített meg álta- la. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem ıt oktatja, az egy- házaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történı igazgatását.” PRÁGAI KOZMA cseh püspök Könyves Kálmán idején Magyarországon tartózkodott. 1110-ben írja krónikájában: „A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban diadalmasko- dó, s a föld bármely királyával képes szembeszállni.” Lengyel krónikás: „Kálmán saját korának valamennyi uralkodóját felülmúlta tudományával.” MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196): „A magyarok becsületesek, ıszin- ték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet.” FREISINGI OTTÓ cisztercita szerzetes (1112-1158) osztrák születéső német 2
- 3. püspök és krónikás 1147-ben mint a második keresztes hadjárat egyik vezetı- je: „Ez a tartomány, amelyet a régiek Pannóniának neveztek, mivelhogy kö- röskörül erdıségek, hegyek... környékezik... Erdıkben fölötte gazdag, telve mindenféle vadakkal. Felületének szépsége éppoly bájos, mint amilyen dús földjének termékenysége, úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának, avagy pompás Egyiptomnak, - boldog Arábiának lehetne nevezni azt. Mindenkinek magatartását egyedül a király határozza meg. Mindnyájan úgy engedelmeskednek a fejedelemnek, hogy nem csak nyílt ellentmondásokkal fölizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bőnnek tartanák... ebben a nagykiterjedéső országban senki sem mer a királyon kívül pénzt verni, vagy vámot szedni... Amikor pedig a király akarja vezetni a sereget, akkor mind- nyájan ellentmondás nélkül egy testben egyesülnek.” ABU HAMID AL-GARNATI andalúziai mór/arab (1080-1169) író, utazó, földrajztudós 1150-1153-ig élt Magyarországon II. Géza király udvarában. Feljegyzései elsısorban a Magyarországon élı, vallásukat szabadon gyakor- ló, kétféle muzulmánokról szólnak, akiknek tanácsadója, lelki vezetıje volt. A magyar királyságról a következıket írja: „Bátor emberek, megszámolhatat- lanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijának hívnak, 78 városból áll, s mindegyikben számtalan erıd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, he- gyekkel, erdıkkel, kertekkel.... Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a legkönnyebb az élet... A básgird király gyak- ran pusztítja a bizánci területeket... megverték a bizánci király tizenkét sere- gét... királysága sokszorta jelentékenyebb, mint Bizánc urának királysága – megszámlálhatatlanul sok katonája van, s országának területe húsznapi járó- földdel vagy többel is nagyobb, mint Bizánc területe. Valamennyi nép fél a támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége... Amikor visszatértem a szlávok országába, a királyuk nagy tisztelettel fogadott minket, mivel nagy becsben tartotta a Básgird király levelét, félve tıle.” II. Géza király, aki alig 20 éves ekkor, bölcsességére vall Abu Hamid al-Garnati következı feljegy- zése: „Amikor (a király) meghallotta, hogy megtiltottam a muszlimoknak a borivást és megengedtem nekik, hogy ágyasokat vegyenek maguk mellé és négy szabad nıt (feleségnek), akkor azt mondta nekem: Nem ésszerő ez, mert a bor erısíti a testet, a sok nı viszont gyengíti a testet és a szemet. Az iszlám vallás elıírásai nincsenek összhangban a józan ésszel.” PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról: 3
- 4. „Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkő barátokat és szolgákat.” BERNARDUS I AYGLIER (1216-1282) francia születéső Monte Cassino-I apát (1263-1282) 1269-ben írja: „A magyar király hatalmas, amikor megin- dítja seregeit, északon, keleten mozdulni senki nem mer.” DANTE ALIGHIERI (1265-1321) a legnagyobb olasz költı, az irodalmi olasz nyelv megalkotója, az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete: „Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!” Dante mondta hazánkról: „Magyarország a Szentek Paradicsoma”. CARDAILHAC JÁNOS alexandriai pátriárka így jellemezte Nagy Lajos ma- gyar királyt (1342-1382), akit személyesen ismert: „Isten a tanúm, hogy nem ismerek oly nagy és hatalmas uralkodót, aki oly alázatosan és szerényen vi- selkednék, és becsülete megsértése nélkül annyira óhajtaná a közbékét és nyugalmat.” II. MURAD szultán (1404-1451) kijelentette: „Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.” A Német-Római császár kancellárja írja 1444-ben: „Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a tö- rököt Európából kiőzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.” ENEA SILVIO PICCOLOMINI (1405-1464) a késıbbi II. Pius pápa 1444- ben levélben írja Széchy Dénes esztergomi érsek primásnak (1440-1465): „Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát, mert a magyar királyság archiregnum.” (Archiregnum fıkirályságot, ıskirályságot jelent) V. MIKLÓS pápa 1449-ben, III. CALLIXTUS pápa 1455-ben „A Kereszténység védı pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot. II. PIUS pápa (1458-1464) Hunyadi János seregének világjelentıségő nán- dorfehérvári diadala után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelé- ben: „Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védıje.” 4
- 5. ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanista: „Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertıztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.” MARZIO GALEOTTO (1427-1497) olasz humanista és történetíró Mátyás király udvarának étkezési szokásairól írja: „A királyi asztalra kerülı étkek sora bı és változatos. Bel- és külföldi tudósítások egyaránt gazdagnak mond- ják Magyarországot égaljuk minden állat és növényfajtájában, és valóságos Kánaánnak festik, melybıl minden bıségesen tellett az udvari konyhára. A kenyérre nagy gondot fordítottak: magyarosan kovásszal készítették és még Beatrix királyné jöttével sem cserélték fel a jó magyar kenyeret az olasz zsemlekenyérre.” Galeotto szerint más országokban teljesen ismeretlen hal- fajtákban is dúslakodott Mátyás birodalma. Szerinte a hálót az ország egyet- len folyójába vagy halastavába sem vetették ki hiába. (A menny hal és a csu- ka voltak a legkedveltebbek.) Külföldrıl idekerült írók a magyar borokat ál- talában, Mátyás borait pedig különösen kitőnınek találják, s mint külföldön szokatlan dolgot említik meg, hogy a király és a fıurak egyaránt sokféle bort fogyasztanak evés közben. MARZIO GALEOTTO (1427-1497) és ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanisták mindketten azt írják Magyarországról, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévı gazdag- ságot, ezért győlölet veszi ıket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a föld, bı a hal-áldás, nagymennyiségő a kenyérgabona, a bor pedig kiváló. JEAN LEMAIRE DE BELGES (1473-1525) francia /vallon/ író 1511-ben írja: „Magyarország a kereszténység védıbástyája.” ROBERT JOHNSON (angol) 1616-ban: „Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.” SAVOYAI JENİ (Eugene de Savoie-Carignan) herceg (1663-1736) francia születéső osztrák hadvezér és államférfi, a magyarokról: „Ha gyıznek, az a mi gyızelmünk – Európáé – ha vesztenek, az az ı szerencsétlenségük.” MILTON JOHN (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzıje: „Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat van.” MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben: 5
- 6. „A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki”. CHARLES-LOUIS MONTESQIEU (1689-1755), francia filozófus: „A magyar híres szabadságszeretetérıl, nemes és nagylelkő jellemérıl, hısi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.” CHARLES MAURICE TALLEYRAND-PÉRIGORD gróf (1754-1838) francia államférfi, diplomata mondta Napóleonnak: „Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büsz- kék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.” NAPOLÉON BONAPARTE (1769-1821) hadvezér, politikus, francia császár olasz nemesi családból származó, korzikai születéső francia 1809-ben írta hozzánk magyarokhoz intézett kiáltványában a gyıri csata elıtt: „Dicsı származástok régiségével méltán büszkélkedhettek...” JULES MICHELET (1798-1874) francia történész: „A magyar nemzet a hı- siesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adóssá- gunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hısével szemben. E nemzet hısi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hısiesség magas erkölcs megnyilatkozása.” VICTOR HUGO (1802-1885) francia költı, író: „Magyarország a hısök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsıséget képviseli a nemzetek sorában. Ma- gyarország a hısiesség megtestesülése.” „Magyarország nem halt meg és nem halhat meg. Ez a kiváló nemzet majd kitör sírjából ahová az önkény fektette.” G. HERRING angol utazó 1838-ban kiadott útirajzában írja: „Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsıje az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.” EDUARD SAYOUS (1842-1898) francia történész: „A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, elıször, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midın tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.” 6
- 7. SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879) francia író, kritikus: „A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, elıbb-utóbb fel fog támadni.” R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben: „Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védıbástyája.” OTTO VON BISMARCK német kancellár (1815-1898): „Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.” HENRIK JOHANN IBSEN (1828-1906) norvég költı, drámaíró, színházi rendezı és igazgató 1849-ben, a bukott szabadságharc után, írja „Magyaror- szághoz” címő versében: „…De a rabság éje múltán hajnalpír fut égre újból, s szabadságért holt hıseid fölkelnek halottaikból, csatlakoznak hozzájuk, kik a Visztula mentén vesztek, s hozzájuk, kik vérpadokon német földön elvéreztek. És midın a trónok ellen fölkel a fiak haragja ıszi orkánként, s leomlik a zsarnokság ısalapja, - büszke harci jelszavaként, magyar, neved dörgi akkor hıseidnek tisztelegve a gyızelmes ifjú hadsor.” THEODORE ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette: „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ı múltjáért.” ELISÉE RECLUS (1830-1905) francia földrajztudós: „Magyarország rendkívüli elınye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egy- ség. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüg- gıbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kár- pátok által körülvett óriási arénában.” PAUL TOPINARD (1830-1911) francia antropológus, 1881-ben kiadott elsı antropológiai kézikönyvében írja: „Mai napság a mőveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél va- lamivel nagyobb termető, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bır- színőek, barna hajúak és szemőek,... antropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak...” 7
- 8. HANS NORMAN 1883: „Magyarország összes népei közül kitőnnek az igazi magyarok... jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy már- ványból faragottak... szemeik tüzesek”. RENÉ GROUSSET (1885-1952) francia történész, szakterülete Ázsia és a Kelet: „Magyarország Európa elıırse volt Ázsia felé. Árpád országának a kereszténység felvétele óta az volt a szerepe, hogy megállítsa a Kárpátoknál, vagy a Dunánál a mongol hódítókat. S az ı hısies ellenállása kényszerítette megállásra a törököt.” Szent PIO született FRENCESCO FORGIONE (1887-1968) olasz kapucinus szerzetes jövendölése: „Magyarország egy olyan kalitka, amelybıl egyszer még egy gyönyörő madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsıségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú ırangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erısebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” LEON TAPIER: „Európa nem ismerte fel idejében a szolidaritás fontosságát Magyarországgal szemben, melyre a török ellen folytatott háborúk teljes sú- lya nehezedett. A magyar nemesség a kereszténység lovagja szerepét töltötte be. A 12-15. századokban Magyarország bebizonyította, hogy azonos szinten áll Európa nagy államaival.” VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: „Magyarország múltja fényes, de a jövı még dicsıbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érde- mes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.” VENANCE PAYOT (1826-1902) francia természettudós: „Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül.” GABRIELE D'ANNUNZIO (1863-1938) olasz költı 1926-ban: „Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna- medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcson- kítottja Magyarország.” 8
- 9. ARCHIBALD CARY COOLIDGE professzor (1866-1928), aki politikailag és történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919, január 19-én Woodrow Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta – a Trianoni békeparanccsal kapcsolatban – Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását: „Egy ezer éves egységes országra erıszakolni, elfogad- tatni ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövıt győlöletre, harcra és viszályra kárhoztatná, valószínősítené egy katonai jellegő konfrontáció létrejöttét be- látható idın belül.” (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.) GUGLIELMO FERRERO (1871-1942) olasz történetíró: „Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összefor- rasztva, és belsı vonzóerık által összetartva, amit sem fegyver, sem toll má- ról holnapra föl nem bonthat.” JAMES LOUIS GARVIN (1868-1947) angol újságíró a trianoni békepa- ranccsal kapcsolatban írta 1925-ben: „Valamennyi legyızött nép közül a te- hetséges, felsıbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.” LORD SYDENHAM, az angol felsıház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja: „A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsıséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek győrőjébe van bezárva.” LORD ROTHERMERE (1868-1940) 1927. június 27-én a Daily Mailben ír- ja: „Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa béké- jének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövı háború magvait hintették el.” JEAN COCTEAU (1882-1963) francia költı, festı, akrobata, zenekritikus, színész írta: „Hommage dés počtes français aux počtes hongrois” címő köny- vében (1957?): „Drága Magyarok ti csillagok az égitestek között – s mind- annyian költık a tett tragikus lírája által.” ALBERT CAMUS (1913-1960) francia Nobel díjas író 1957. október 23-án tartott beszédébıl részlet: „A magyarok vére. Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy el- tiprásra ítélt felkelésbe – a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékos- kodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkızés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével 9
- 10. gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadság- nak, hogy óvnunk kell minden cseppjét… A szabadság mai évfordulóján szívembıl kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erısödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az el- nyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erıtlen és önzı ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívá- nom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazug- ságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazsá- gért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendıben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömı, szemét eltakaró nyugati tár- sadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már al- vad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erıfeszítésein- ket, szolidaritásunkat egy végre egyesülı Európában… A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ık azok, akik mindennek mélyebb értelmét ve- lünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a re- ményük is. Nyomorúságuk, láncaik és számőzottségük ellenére királyi örök- séget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ık nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!” RAMON CUÉ ROMANO (1914-2001) spanyol jezsuita pap 1957-ben ki- adott egy verses kötetet „Sangre de Hungaria” (Magyarország vére) címmel. Itt olvasható egyik megrázó verse: Magadra hagytunk Tégedet Kicsi húgunk, te drága! Magadra hagytunk Tégedet. Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva, S Európa szívérıl letéptek rıt kezek. 10
- 11. Keresztútján a mővelt világnak Magadra hagytunk Tégedet. Hogy körülálltuk földre tiprott tested, A hulló jaj és forró vér felett, Melynek árjával bepermetezted Ruháinkat – mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, De senki elıre egy lépést se tett, Csak kezeinket emeltük az égnek, S magadra hagytunk Tégedet. Szemünk láttára tapostak a sárba, Nem távoli ıserdık megett, De Európa szívében, hol drága Múltunk ıre a Fórum és a Parthenon meredt A dómokra, mely visszhangként hordta A vádat, amit Dante emelt érted, Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra S Beethoven dala kilencszer zokogja: Az életünk új barbár korba tévedt. S bár vállainkon húsz évszázad súlya, Elárultuk múltunkat és újra Vak félelembe fúlt a tett, S magadra hagytunk Tégedet. Bővölten néztük mozdulatlan Hogy gázol át törvényen az ellen, S a szörnyetegnek végsı pillanatban Hogy étvágya beteljen Áldozatként a szörnyő lakomára Kis húgunkat dobtuk oda s holnap Új áldozatra vajon kit sorolnak? Bőnöd csak az volt, hogy a szabadságot Kívántad, mint a kék magas Büszke királya a sas. És annyi volt hıs fiadnak vétke, Hogy hitvesüket úgy hívták “enyém”, Hogy anyjukat is úgy hívták “enyém”, Hogy lányukat is úgy karták hívni, S a földbe, melybe búzát s vért vetettek, 11
- 12. „enyém”-nek hívták a hazát, történelmet. Óh Isten mondd hát vétek ez? Ezért tiportak le, s mi szabadok Magadra hagytunk Tégedet! Kicsiny húgunk, te drága Magyarország! A lelkünk mélye és a városok Jazz-hangos éje, karikás-szemő hajnalok A vádat hordják, Hogy letiportak s friss véred kiált A szabad ember foltatlan ruháján A munkások olajos öltönyén S a vasárnapi vasalt nadrágokon… Nincs, ki lemossa véredet, Mit vád-piros ajakkal égetett A homlokunkra húszezer halott: – „Világ porondján fényes nappalon Megint magunkra hagytatok!” - És üldözni fog majd e bőnnek árnya: A béke szavát elfojtja a jaj, A szabadság új árulást takar. S ha ajkunk olykor igazságot hirdet Saját vétkünkkel hazudtol meg minket, Mert lelkük mélyén érzik már a népek, Hogy bőneiknek súlyos agyaglába Megindult és sár tapad nyomába És árulásuk, árulásba hal, És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg Rajtunk ég, - és homlokunk az égnek Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar. Mert Európa szívében elıttünk Fényes nappalon megtörténhetett, Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk, S mi magadra hagytunk Tégedet. (A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe ezer esztendın át egyedül s magára hagyottan nemcsak hazáját védte testével és életével, ha- nem Európát is. 1956 után a világ lelkiismeretének hangján a fegyvertelen költık hajtottak fejet az elnyomottak, a bebörtönözöttek, a halottak elıtt s 12
- 13. mondták: Gloria Victis, dicsıség a legyızötteknek, kik gyızhetetlenek.) ISMAIL GALAAL (1914-1980) szomál (Afrika) költı 1962-ben arról szá- mol be, hogy Kelet-Afrika pusztáin tevekaravánok tábortüzeinél a magyar szabadságharcról énekelnek olyan törzsek, melyek Európáról sem hallottak. HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31- én jelent meg a „De Telegraaf”-ban: „A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsıbbrendőség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más termé- szető, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik Nobel díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese – az emberiség krémje. Isaac Asimov egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: „Az a szóbeszéd jár- ja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magya- rok.” Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magu- kat... Az Európai Unió elıre látása tehát, úgy tőnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyaror- szággal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek? Csak így eshetett meg, hogy ık adták az emberiségnek az internetet, a com- puter nyelvet, a modern repülıket, az atomfegyvereket és egyéb találmányo- kat. Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan naci- onalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsír- okhoz és az ENSZ Büntetı Törvényszéke elé kerülı vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban – még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk.” ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954) Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az őrlakókban, azt válaszolta: „Már itt vannak… magyaroknak nevezik ıket!” 13
- 14. ISAAC ASIMOV (1920-1992) orosz születéső amerikai biokémia professzor, író (Science Fiction), történész, humorista: „Az a szóbeszéd járja Ameriká- ban, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.” HELMUT KOHL (1930-) német konzervatív politikus, kancellár 1982-1998- ig: „A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték és a berlini falból az elsı követ a magyar hısiesség ütötte ki.” ZBIGNIEW KAZIMIERZ BRZEZINSZKI (1928- ) amerikai nemzetbizton- sági tanácsadó a 70-es években leírta: „Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.” (A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet címő munka azt írja, hogy Föl- dünk élılény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található. A Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.) XIV. DALAI LÁMA TENZIN GYATSO született LHAMO DÖNDRUB (1935- ) az 1980-as évek második felében kinyilatkozta, hogy „a Földön a magyaroknak energiaközpontot védı szerepük van.” 2006. október 11-én Prágában a Dalai Láma üzente a magyaroknak: „Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrá- cia terén még fiatalnak számítanak. A lehetıség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a vi- lágnak szellemüket, kezdeményezı képességüket. Ehhez azonban az önbiza- lom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövı elıtt áll. Kérem dolgozzanak továbbra is kemé- nyen és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem elıtt azokat a nemes cé- lokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor – és ez a politikusokra különösen igaz – elvesznek az apró részletekben. Ez nem he- lyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm.” Nepáli papok 2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért. „Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövıt.” TANPAI RINPOCE a nepáli Fehér Király kolostor vezetı lámája magyaror- szági tartózkodása idején (2007) így szólt a magyarokhoz: „Önök, magyarok 14
- 15. elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!” JOACHIM MEISNER (1933- ) bíboros, 1989-tıl kölni érsek, Budapesten, 2009. augusztus 20-án mondta szentbeszédében: „Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és szükségben megerısö- dött népre, amely soha nem hagyta magát legyızni… Szent István államfel- fogásában soha nem tudott az a nyugat európai abszolutizmus kialakulni, ahol a király azt mondja: Az állam én vagyok. İ országát Mária oltalmába ajánlotta. Királyságát úgy fogta fel, hogy ı csak gondozója és nem tulajdono- sa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézıre bíztak. Ha ez a fajta ál- lamfelfogás megmaradt volna a középkortól az újkorig, akkor az európai Kontinens sok szenvedéstıl és nélkülözéstıl menekült volna . Szent István királyi házába vette Máriát. İ és honfitársai pedig Mária testvérei és Jézus tanítványai lettek. Ez Magyarországnak olyan méltóságot kölcsönzött, amely nem veszett el soha.” És végül két nagy magyar véleménye: ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664): „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” PETİFI SÁNDOR (1823-1849): „Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep.” 15